Összejött egy kisbusznyi bátor vállalkozó kedvű bringás túratárs, akik azt vállalták, hogy velem tartanak a Zempléni hegység dimbes-dombos vonulatain keresztül vezető utakon bicajjal. A Regéci vár tövében található parkolóban állítottuk irányba a kerékpárjainkat. A kötelező csapatfotó után egy „kisebb” gurulással kezdtünk Óhuta irányába csak azért, hogy jól induljon a nap. A bátrabbak jobban eresztették lefele a gépeiket a megfontoltabbak kicsit lassabban a tájat is nézegetve csorogtak lefele.
Óhután az Újhuta felé vezető úton (a kútnál) csatlakozott hozzánk Guzina Mifike és Frend Tomi bringatársunk, akik az tőlünk eltérő logisztikai megoldás miatt Pálházán hagyták az autójukat és átszelvén a hegyeket elénk jöttek. Pechükre (de ezt Ők tudták) azon az úton folytattuk kirándulásunkat a Gerendás-rétre amerről Ők jöttek. És hát persze, hogy próbáltak elbizonytalanítani bennünket, hogy mennyire emelkedős lesz az útvonal. Mindenki szépen haladt felfele a saját tempójában. A Gerendás-réti pihenőházban előkerültek az energiapótló táplálékok. Sulyok Gabi egy zsemleszendvicset tolt magába, Csilla valami müzlit kínálgatott én is ettem valamit de már nem tudom, hogy mit mert nem voltam magamnál. Még az emelkedő hatása alatt voltam.

Innen a Kishuta és Kőkapu közzé kivezető erdészeti úton indultunk lefele, ahol a gurulást igencsak érdekessé tette, hogy a kanyarok előtt mindig volt kavicsfelhordás az aszfalton, hol az ideális íven, hol pedig teljesen váratlan helyeken. Nehéz volt eldönteni, hogy fékezzen az ember a kanyar előtt, vagy nem (megcsúszik-e a gumi a kavicson vagy sem). Egy biztos - kanyarban nem fékezünk!!!!! kb. 50-el gurulva meg pláne, hogy nem. Az út végén lévő sorompónál bevártuk egymást és betekertünk Kőkapura. Itt megint kellett energiát pótolni jégkrém formájában, de már elhangzottak az igények a citromos sör, és a sima sör iránt. Kaja és fotózás után Pálháza felé vettük az irányt, majd a perlit bányát elhagyva a kereszteződésben BALRA fordultunk Hidasnémeti felé. A gyorsabbjai pedig jobbra fordultak és bementek Pálházára, így nekik volt egy kb. 500-600 méteres extra távjuk. Természetesen vissza kellett fordulniuk. Bózsvát elhagyván Nyíri felé haladtunk tovább folyamatosan emelkedve és mit ad Isten ismét energiát kellett pótolni Anikónak és Margónak. :-) Szigorú túravezetőként finoman sarkaltam Őket a továbbhaladásra. Nyíriben megálltunk egy közkútnál felfrissülni. Itt Margó kisebb kullancskalandba keveredett, amit itt nem írhatok le a felnőtt tartalom miatt. Aki ott volt az tudja ez mit jelent (bár minket fiúkat háttal fordítatott magának) aki meg nem volt ott az nem tudhatja meg. Ami ott történt az ott is marad.

Innen 300 métert követően ismét gurultunk Füzérkomlós felé, ami jó volt, de ezután 1000 méteren keresztül egy 10%-os emelkedő állt előttünk, ami nem volt jó, de a csapat leküzdötte. És már ott is voltunk, hogy már csak 3 km volt hátra Füzérig és megint előjöttek a sör igények. Megstratégáltuk, hogy csak elindulunk felfelé és mindeni a saját tempójában halad. Én nem tudom, hogy mi történt a csapattal (de lehet, hogy a sör említésére) de mindenki felkerekezett a kocsmáig. A képzeletbeli pöttyös trikót Mifike kapta meg a hegyi befutóért de mindenki felért. Nem lehetett mást tenni (nem is akartunk) jöhetett a SÖR minden formában: sima, citromos, Gösser, Borsodi, üvegben, pohárban, korsóban. Mindegy volt csak hűtsön, mert szakadt rólunk a verejték. Kifújtuk magunkat és úgy fejeztük be a napot, ahogy elkezdtük: gurulással. Füzértől Pálházáig gurultunk Mikóházán keresztül ahol az én Margóm várt minket a kisbusszal, aki az napra bevállalta a sofőr szerepét Jenny kutyával együtt. Ezúton is köszönet neki. Itt vége is lehetne a beszámolónak. Akár aludhatott is volna hazafelé a kis csapat, de nem. Marján Margó esetenként túlfűtött verbális agresszióval próbálta gyorsabb haladásra ösztökélni az előttünk haladókat, akik valamiért úgy döntöttek, hogy nincs az az ok amiért a 80 Km/h sebességet átlépnék felfelé.



Csapattagok:
Túriné Antal Csilla – a Spininges csajszi
Anikó – a lelkes bringázó
Margó – az újbringás
Kovács Peti – a folyton jókedvű
Sulyok Gabi – alias Tech man - aki Nagyhegyesről jött be reggel és esete vissza is tekert (+50 km) gratula érte
Debreceni Tibi – a csendes kalandor
És én – Kipróbálhattam az SPD pedálomat és cipőmet.
Guzina Misike – az ájron men. Feszt elöl volt.
Frendl Tomi – a nyugodt utazó kifogástalan megjelenéssel

További képeket ide kattintva nézegethetsz