Egy mozgalmas hét után már vártam nagyon ezt a túrát. Szeretem a tájékozódási túrákat, ahol nem csak az a lényeg, hogy minél gyorsabban lerohanod a távot, hanem az is, hogy használd a fejed.

A Bükk 900-as csúcsain edződve, kíváncsi voltam, hogy a Zemplénben hogyan tudom, tudjuk teljesíteni a távot. A kiírás alapján, nézegetve a térképet, előzetesen elkészítettem itinerünket. Pénteken este már felautókáztunk Pálházára, mert szombaton minél korábban akartunk indulni. Szállásunk a Megálló Fogadóban volt, ahol remek szobákat kaptunk, még a bútorok új illatát is lehetett érezni!

Este túratársaimmal haditanácsot tartottunk, böngésztük a térképet és ki-ki elmondta, hogy milyen útvonalat gondolt ki előre. Ez nagy vonalakban egyezett az általam kitalálttal, így annál a verziónál maradtunk.

Reggel korai kelés, kis autókázás után már Kőkapun is voltunk és innen gyalogoltunk be a Rostallói turistaházig. Mi voltunk az első jelentkezők, ezt bizonyította, hogy a szervező is még ekkor bontakozott ki a sátrából. Indulásképp szaloncukrot kaptunk és egy jól használható színes térképet, rajta bejelölve az egyes távokon felkeresendő pontokkal.

Rögtön az elinduláskor rossz irányba indultunk ;-). Pár tízméter szintemelkedés után aztán feltűnt mindenkinek, hogy talán mégsem erre vezet a jelzett út, így visszamentünk a kiindulási pontra és kezdtük elölről. Na a rossz kezdet után azért csak jó jöhetett, jelzésen sétáltunk el a Nagy-Péter mennykőig, előtte a Mlaka réten útnak engedtük B. Csabit, aki egy rövidebb távon indult. A kilátás gyönyörű volt, bár a szél nem sok időt hagyott nekünk nézelődni.

Ezután a Nagy-Bekecs csúcsát céloztuk meg. Egy darabig úton, majd bevetettük a jó öreg irányszöget és fel is baktattunk a csúcsra. Itt döbbenten vettem észre, hogy camelback-emből egy kortynyi vizet sem tudok kicsikarni, mivel a csőbe belefagyott menet közben az éltető nedű. Túratársaim olyan rendesek voltak, hogy azonnal felajánlották a termoszukban lévő meleg teát, amit hálálkodva fogadtam el (Köszi Éva és Ildi!!). Ilditől rögtön át is vettük a praktikát mely szerint, amikor iszol a csőből vissza kell fújni a benne rekedt folyadékot, így elkerülhető nyáron a melegedés, télen meg a fagyás. Tamás és én is sikeresen lufira fújtuk a tartályokat a túra végére, de nem baj, legalább nem fagyott be többet!!

Innen kb. 500 méteren át egy jól járható ösvényecske vezetett a Kerékkötő hegyre. Ez idáig könnyen ment. A Kerek hegy azonban megtréfált minket, egyrészt mert meredeken kapaszkodtunk felfelé az orrunk előtt tornyosuló hegyre, amiről aztán kiderült, hogy ugyan jó hegyen vagyunk, de rossz csúcson, merthogy a térkép szerint volt még neki másik kettő és mi persze, hogy a rosszabbikat választottuk. Nem baj, azért itt megebédeltünk. Majd mivel a Nagy Szár-kő nagyon közel volt, így ide csak átsétáltunk. Bár megjegyzem a kiírásban eredetileg a Szár kő szerepelt, ezért én ahhoz terveztem, aztán menet közben át kellett tervezni a dolgokat, de persze megoldottuk.

Már csak két csúcs volt hátra (a két legtávolabbi) és volt még vagy 5 óránk. A biztosra mentünk, ezért mivel nagyon távol voltak a csúcsok, ezért a jelzett utat követtük és nem a rövidebb, jelzés nélkülit. Nem baj, így hosszan gyalogoltunk, közben megmásztuk a Bohó hegyet (oda majd vissza is) is és lassan feltűnt a Hemzső bércre vezető jelzés, ami a térképen nincs is jelölve, majd nem sokkal utána a Reszelt bércre vezető út is. Innen már csak vissza kellett sétálnunk a zöld jelzésen egy darabig, majd bemérve az irányt átvágtunk a hegyen és szépen leereszkedtünk a K+ jelzésre, ahonnan már csak lesétáltunk Rostallóig.

Előzetesen azt jósolták az időjósok, hogy sarkvidéki eredetű hideg lesz és havazás. Ehhez képest kellemes időben túráztunk, hó nem volt, de hungarocelldarabokhoz hasonló jég igen. Kényelmes tempóban 9 óra alatt teljesítettük a 30 km-es távot, nekünk sikerült 1364 m szintet emelkednünk is. Rostallón már főtt a tea, aztán megkaptuk a megérdemelt kitűzőnket és okleveleinket és jól esett a csokis keksz is. A túra végén sikerélménnyel telve jókedvűen készítettük el közös fotónkat. Összességében véve klassz túra volt, köszi a szervezést Gábor!