Az év végi ünnepek és tespedés után, alig vártam már, hogy újra túrázni mehessünk. Mivel kedvelem a spontán dolgokat, ezért péntek délelőtt tisztult le előttem a cél, hogy valahol Mogyoróska vagy Háromhuta környékén kellene szállást találni. Miután letisztáztuk a létszámot, rákattantam a netre és hamarosan meg volt a szállásunk is, igen kedvező áron.

Szombaton reggel 6 óra után indultunk és már 9 körül pakoltunk is kifelé az autóból Mogyoróskán. Rövid tanakodás után, és mert pazar idő ígérkezett, úgy döntöttünk, hogy elautókázunk Háromhutára és onnan megcélozzuk a sárgán a Sólyom-bércet.

Az erdőben 5-6 cm-es hó volt, az úton már előttünk is mentek, más "elvetemült" téli túrázók, ezért a folyamatosan emelkedő úton nem nekünk kellett letaposni a havat. Hamarosan elértük a Mlaka-rétet és onnan a sárga háromszög jelzésen araszoltunk fel Sólyom-bércre. A kilátás csodás volt, jólesően kortyolgattuk termoszunk tartalmát és természetesen csattogtattuk fényképezőinket.

Visszasétáltunk a Mlaka-rétre és a kéken Kerek-kő irányába indultunk. Ez az a hely, amit kevéssé ismernek a túrázók, de ez az a hely, amit mindenkinek látnia kell!

Egy darabig erdészeti úton vezet a jelzés, majd befordult az erdőbe, ahol végre már semmilyen embernyommal nem találkoztunk. Az előző napokban nem járt előttünk senki sem! Kerek-kő megközelítésekor előbb megmászol egy hegyet, majd leereszkedsz és már azt hiszed elvétetted az irányt, de nem, mert egyszer csak ott tornyosulnak előtted a sziklák, amire ha felkapaszkodsz, erősen kapaszkodnod kell, hogy meg ne szédülj az elképesztő látványtól. Erről a helyről, majdnem 360 fokos körpanoráma nyílik a Zemplén vonulataira. Hihetetlen szerencsénk volt, mert ahogy felértünk épp tanúi lehettünk annak, ahogy a Nap sugarai szépen lassan elkezdik pásztázni az előttünk terpeszkedő domborulatokat, majd elért minket is a melege.

A hetek óta tartó sötétség, borult égbolt után, jobb terápiában nem is részesülhettünk volna.

Fájó szívvel kezdtük meg az ereszkedést a kék négyszögön Újhuta felé. Ez az út nem tartogatott már semmilyen komolyabb látványosságot, így egykedvűen ballagtunk az autónkhoz, miközben ránk sötétedett.

Este forralt borral melengettük magunkat, majd jól eső fáradságtól hajtottuk álomra a fejünket.

Másnap reggel ráébredtem, hogy csak "egy nap az élet." Reggel ónos eső és borult idő fogadott minket. Az utak korcsolyapályává alakultak. Na persze a mostoha viszonyok ellenére mi mégis csak úgy döntöttünk, hogy felkapaszkodunk a Regéci várhoz. Igazi téli időből kaptunk kóstolót, előbb köddel, majd hóeséssel, széllel és végül hófúvással. A vár egészen más arcát mutatta, a felhők közül kikandikáló várfalával és hólepte köveivel. Visszasétáltunk Mogyoróskára és ebéd után "hazakorcsolyáztunk."

További képek a galériában