Az elmúlt négy napos októberi ünnepet kihasználva már régóta tervezgettük, hogy ki kellene menni a Tátra egy általunk még nem járt területére egy jót túrázni. Utána nézve a szállásfoglalásnak elég vegyes képet mutatott: van, ahol előre kell küldeni némi foglalót és beszámítják az árba (állítólag működik), van ahol elég elektronikusan foglalni. Mivel a csapat összetétele és létszáma nem volt biztos, nem foglaltunk szállást sehol sem. Végül három nap lett meghatározva és az útvonal is lassan konkretizálódott: Ótátrafüred – Téry ház – Vöröstorony-hágó – Rabló menedékház – Ótátrafüred, továbbá hegyen alvás két éjszaka menedékházban ez volt a terv.

Péntek reggel érkeztek meg Misiék a Bükk aljához és rövid pakolás után elindultunk a célterület felé. Az Alacsony-Tátrán áthaladva kissé aggódtunk a szürke felhők miatt, de a lelkesedésünk nem tört le. Poprádig zökkenőmentesen haladtunk az irányjelző táblákkal nem volt gond, csak ott. Egy jó félórát bolyongtunk a városban mire megtaláltuk a helyes irányt. Az tűnt fel, hogy minden kereszteződésben egy rendőr áll.

Gondoltam de jó, kérdezzük meg az egyiket jó irányban haladunk-e. Egy felüljáró előtt lefordultunk egy mellékútra ahol egy járőr tartózkodott. Na ezt nem kellett volna! Ahogy megfordultunk és vissza akartunk menni a helyes irányba lezárták a forgalmat és senki sehová. Egy külön menetet vártak egy királyi személlyel. Mondtam a többieknek, hogy jön II. Erzsébet. Erre a szokásos szöveg: ,,persze Lacikám, szedjed tovább a gyógyszert!”. Egy félórás várakozás után tényleg megérkezett a különjárat, és ezután haladhattunk tovább. A célirányra való ráfordulás után ismét leintettek minket. Most érkezett az igazi VIP személy az előző csak egy felvezető járat volt. Csak egy másfél órát csúsztunk emiatt.

Most jött a keressünk parkolóhelyet móka. Az összes parkolóhely fizetős, méghozzá nem is olcsó! Egész napra egy személyautónak 160 korona. Nem 24 órában dolgoznak, hanem naptári napban! Szívtuk a fogunkat de, hát nincs mit tenni. Tudtuk, hogy hosszú út áll még előttünk a Téry házig ezért úgy döntöttünk, hogy a Lanovka segítségével spórolunk némi időt és szintet, felfelé egy menet egy főre 170 korona. Az árak kezdenek az Alpokhoz hasonlítani.

Az ótátrafüredi szürkeségben indultunk el nem túl optimistán az időjárást illetően. A felvonón azonban mosolyra húztuk a szánkat, sikerült az alacsonyszintű felhőréteget magunk alatt tudni és kitárult előttünk a Magas-Tátra teljes pompájában. Negyed háromkor elkezdtünk kapaszkodni a Téry ház felé. Rengeteg magyar volt kint alig hallottunk idegen kifejezést. Az utolsó 100 m szintet már sötétben tettük meg. A házhoz 18.00 után értünk fel.

Mivel szállás nem volt foglalva ezért csak a szerencsében bízhattunk. Még szabad volt egy kis szoba két ággyal ahová négyen húzódtunk be. Személy szerint nem sokat aludtam, mert féltem, hogy leesek az ágy széléről az emeleten. Reggel még bevállaltunk egy interkontinentális reggelit aztán útra keltünk. Korrektek voltak, mert két ágyat számítottak fel és két matrac helyet. A különbség árban 60 korona.

Kék ég fogadott minket némi fátyolfelhővel, a hőmérséklet fagypont felett volt. A hágó előtt már láttuk a többieket, ahogy kapaszkodnak felfelé nem túl gyors tempóban. Az átjárót már hó borította, a járt szakaszon pedig jegesre volt taposva. Messziről nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek az átjutás. Hát még akkor mikor a beszállóponthoz értünk! A kuloárt firnes hó borította, túracsákánnyal és hágóvassal majdnem a tetejéig fel lehetett volna menni. Ezzel szemben az út a sziklafalon vezet. A feljutást láncok segítik. A nehezítést a jeges hó adta. Az alján állva domború falon kell felhúzni magunkat karból a lánc segítségével három-négy méteren. A falon semmi tapadás nem volt a lábaknak.

Ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy kettéválik a csapat. Zsuzsával már a falon voltunk Misiék az alján. Mi bevállaltuk a hágót Misiék visszaereszkedtek a Téry házhoz. Megizzadtunk rendesen mire felértünk de megérte. Csodálatos idő volt, egy szál pólóban fogyasztottuk el a jutalom falatokat és söröket. Innen már látszott a Zbojnícka chata is. Miután elkezdtünk ereszkedni a ház egyre messzebb került. Délután három órára értük el a házat. Totális telt ház volt minden szinten. Esély nem volt szállást kapni.

Elég fáradtak voltunk mind a ketten de kényszerűségből, muszáj volt lemenni a parkolóba az autóhoz. Amint a házat elhagytuk egy árnyékos részre értünk és itt jött a túra horror része! Jegesre fagyott köveken kellett lemenni jelentős szintvesztéssel. Ehhez képest a hágó nem volt nehéz. Szitkozódtunk rendesen mire leértünk a könnyebb részre. Innen már csak a Lanovkáig kellett elvonszolni magunkat, amit 18.15-re sikerült teljesíteni. Meglepő módon a felvonó lefelé csak 60 korona volt.

Misiék is rendben visszaérkeztek a Téry házhoz és fent maradtak még egy éjszakát. A parkolóban az autó átrendezése után pihenőre tértünk és reggelig forogtunk, mint a grillcsirke. Vasárnap tiszta kék ég fogadott minket. Sétáltunk a településen és káposztalevessel pótoltuk az elvesztett energiát. Mire végeztünk befutottak Adriennék is. Visszafelé már nem kavarodtunk el, és zökkenőmentesen hazaérkeztünk.

Összességében jól sikerült a túra.

Szállást mindenképp érdemes foglaltatni a menedékházakban, vagy ha sötétedés után érkezünk, akkor már nem küldenek el minket és lehet az étkezőkben aludni. A menedékházakban minden aranyáron van (sör 70SK, Tea 25 SK, Milka csoki 3€).

Parkolásra hallottam olyan alternatívát, hogy Poprádon hagyni az autót és vasúttal menni a hegy lábához és vissza, bár összességében nem sokkal olcsóbb.

A túra résztvevői Debreceni László, Kun Zsuzsanna, Orosz Mihály, Oroszné Barna Adrienn

Szöveg, kép: Debreceni László

A túrán készült képek itt találhatóak (Katt ide!!!)