Ez a kis falu a Bükk lábánál fekszik, itt került sor egy kis "csapatépítésre" munkatársaimmal.

A kötelező programokon túl azért jutott idő két kisebb túrára is.

Az elsőt csak "túrácskának" nevezném. Varbó Fónagyságon voltunk és onnan felgyalogoltunk erdei úton az első kisvasúti megállóig. Itt sikerült meggyőznöm útitársaimat, hogy ne vissza forduljunk, hanem sétáljunk végig a térkép szerint itt jelzett "Varbói tanösvényen". Az ösvényt persze az ég világon semmilyen jelzés nem kíséri, csak mentünk "érzés" alapján és megörültünk, amikor megláttunk egy-egy kopár fatáblát, amin valaha gondolom volt valamilyen információ, de most csak a túra állomások számát tartalmazta. Egyébként a túra nagyon látványos, forrásokkal gazdagított és a kisvasút jobb és baloldalán tesz egy kört. Az egész nem lehet több 2-3 km-nél. A legtávolabbi állomás az Andó-kúti megálló volt, ahol akár főzni is lehet a kiépített területen és persze friss vízhez is juthatunk a forrásból. Egészen szokatlan volt a kiépített pihenőhely tavacskával és annak szigetével rajta esőbeállóval.

Másnap már csak négyen vágtunk neki túránknak, bár előző éjszaka nem túl sokat aludtunk azért összeszedve minden tartalékainkat kezdtük el az utat. Az autót Miskolcon a majális park parkolójában hagytuk. Innen az út kényelmesen szintben vezet a hűs árnyat nyújtó széles erdei útra, amelyen igen gyakran találkozhatunk emberekkel, lévén könnyen megközelíthető bárki számára. A Kecske-lyuk barlang élővilága védett, belső járatainak látogatása csak tapasztalt vezetővel célszerű. A bejáratnál furcsa hangokra lettem figyelmes, amiről először csak azt hittem, hogy vízcsobogás, de némi koncentráció után ráeszméltem, hogy ez bizony a barlang felső részében lakozó több ezer denevér hangja. Még sosem hallottam ennyi denevért egyszerre!

Innen tovább sétáltunk a Felső-forrásig, illetve az előtte lévő pihenőig, ahol csomagjaink könnyítése képen elemózsiánk nagy részét elfogyasztottuk, aztán a forrásnál hűsítettük magunkat és erőt gyűjtöttünk az ezután következő meredély előtt. A túra legnagyobb szintemelkedését itt kellett leküzdenünk, de a csapat egész könnyen vette az akadályt. Az útról most már több helyen gyönyörködhettünk a kilátásban is. Megnéztük a Molnár-sziklát, aztán szépen leereszkedtünk vissza Miskolcra.

A túra könnyűnek mondható és nagyon látványos.

További képek a galériában