A Tortúra rövid története: Két évvel ezelőtt Böbével kettesben Bánkúig a többiek Egerig mentek. Tavaly Margóval ugyanígy. Mindkettő után a társaság Bánkúton pihente ki a fáradalmakat és megbeszéltük, hogy jövőre ugyanitt. Sorba jöttek az akadályok: Böbe most nem tud jönni, Margónak, Tamásnak évzáró, Szabinak, Lacinak továbbképzés, így maradtam egyedül.

Az előző években autóval reggel Salgó felvitt Miskolctapolcára és Bánkúton fűtött házzal és forralt borral várt. Na ennek is lőttek, mert más programja adódott.
Jöttek a riogatások: "El fogsz tévedni! Egyedül? Ne menj, gyere inkább velünk! Nem tudsz begyújtani a kályhába! Meg fagysz a házban! Nincs világítás!" Túratárs és szállítás nélkül mindent magamnak kellett megoldanom a többiek nem kis aggodalma mellett. Nem arról vagyok híres, hogy jól tájékozódom, sőt még városomban és képes vagyok eltévedni.

De most nem tántorított el szándékomtól semmi sem! Áttanulmányoztam az előző két évi túraútvonalat, végigkövettem a térképen és úgy terveztem nem fogok eltévedni és szintidőn belül megcsinálom és még a kályhát is begyújtom EGYEDÜL.

Szabadságot vettem ki már péntekre is és délután busszal Miskolcra utaztam (a sztrájk miatt így volt biztonságos). Este 7 óra körül ékeztem meg a suliba. Az első egyedül töltött tornatermi éjszakáról csak ennyit: Tanulságos volt! (szóban elmesélem, de le nem írhatom)

Már este neveztem, így megkaptam az útleírást, amit összevetettem az előző évivel. Egy változás az eddigiekhez képest a Z? jelzést kell követni, ami nincs rajta a térképen és egy kritikus pont van az útvonalban a S jelzésen a növendék fenyőfák között megtalálni az utat. Ha itt nem kavarok el nem lesz gond, bizakodtam.

Enyhe, de szemerkélő eső fogadott reggel bennünket, de én hóeséses túrát terveztem erre a napra. A több napos esőzés miatt sárra bőven lehetett számítani. 6.30-kor rajtoltam, mert még világosban kellett felérnem, hogy ha valóban nem kötötték be a házba az áramot, még nappali fénynél begyújtsak és fát hordjak (reméltem, hogy 2-re már mindezeken túl leszek). Tudtam, hogy Bükkszentkeresztig felfelé kell tolni magam a vendégmarasztaló sáros úton, ezért 3 órát irányoztam elő magamnak. Az egyedüli rajt ellenére az aszfalton egy szegedi fiatalemberrel beszélgettünk és fújtattunk felfelé, de az erdőbe érve a sárban már egyedül csúszkáltam tovább. Ezen a túrán rengetegen futva teszik meg a 65 km-es távot, lenge futóruházatban egy üveg innivalóval a derekukon vagy a kezükben. Én csak "futó bolondoknak" hívom őket a legnagyobb elismerésem mellett. Sár, eső, hideg, 65 km 1200 m szint és Ők még futnak!

Csapatokban, párosával, néhány magánzó haladt el mellettem, kedvesen köszönve és jó utat kívánva. Addig nézegettem utánuk, míg egy lejtősebb résznél én is futó bolond lettem persze csak rövid próbálkozás erejéig. Nem nekem való ez! Maradok a gyaloglásnál! Az első EP-ra terven felül érkeztem. Remek-dicsértem meg magam. Engedélyeztem egy kis pihenőt és egy sör formájában pótoltam az elveszített folyadékot. Már indulóban voltam, mikor ismerős arc lépett be az ajtón Iván Laci személyében.

Invitált még egy kis folyadékpótlásra, de mivel már melegem is volt és lejárt a pihenőidőm, indultam tovább. Utolér hamar, majd váltunk néhány szót és már megy is tovább, így szokott ez lenni mindig! Egyébként is nem soká következik a kritikus pont és nem szerettem volna elbeszélgetni. A jelzés is és a kitaposott ösvény is jól mutatta az utat, ennek ellenére sokan (mint megtudtam Laci is) más utat választottak, így kerültek egy kicsit.

A fennsík előtti utolsó meredek emelkedőn meg-megállva nézegettem visszafelé és vártam Lacit. Hol lehet már? Rég meg kellett volna előznie, de csak a Sugarónál ért utol. Itt mesélte el a Kozma Feriékkel történt kalandját és hogyan sikerült egy futónak a S jelzésnél eltéríteni a helyes iránytól. Egy fotó és még néhány mondat után felgyorsította lépteit és már el is tűnt a hóesésben.

Mert közben szépen szálingózott a hó. Minden vágyam így telesüljön! Kis-mezőnél a leírás az aszfaltot adta meg útvonalnak, de ilyen szép hóesésben inkább a Z jelzésen mentem. Képemről a vigyor letörölhetetlen volt több okból is. Nem tévedtem el! (innen meg már nem fogok)

Havazott! Gyönyörű volt a táj! 12.30-kor Nagy-mezőn voltam! Hová sietek? Ráérek, megálltam az istálló fölötti magaslaton és miközben élveztem a látványt kényeztettem magam egy kis csokival. A Z+ jelzésen a régi ismerős úton elsétáltam Bánkútra 13.15-kor sikerült leadni a menetlevelem.

Megittam néhány bögre meleg teát, ettem egy zsíros kenyeret, megkaptam az oklevelet és még a csomagom is megérkezett. Minden simán ment eddig, nagyon elégedett voltam magammal. Telefonáltam Böbének. Felkerekedtem elől a kis, hátul a nagy zsákkal a Csurgói-völgybe a kutatóházhoz. Az áramot bekötötték, így már nem leszek sötétben, még a fűtést kell megoldani! A tűzgyújtás és tüzelés már nem jelenthet akadályt. A kihűlt ház befűtése valóban nem volt egyszerű, de estére már 16oC-ot is mutatott a hőmérő. Főztem egy levest, hogy belülről is átmelegedjek és felkészültem az éjszakára, bezárkóztam, felöltöztem, szundítottam egy keveset és tüzeltem ezerrel. Böbe telefonhívása ébresztett fel, hogy Szabi és Évi már úton vannak, így vége az egyedüllétemnek.