Már tavaly is tervezgettem ezt a túrát, de a rajt-cél különbözősége miatt, eleve nehézségbe ütközött a szervezése. Idén azonban sikerült úgy megszervezni, hogy sofőrünk legyen (Salgó), aki kirakott minket Miskolctapolcán, így Ildivel "pihentetőleg" megcéloztuk a középtávot.

A 32 km-es táv Bánkútig tartott és mi ott töltöttük az éjszakát. A Bükk klassz túra célpont, ha már egyszer felküzdötted magad a fennsíkra, akkor nem kell nagyon nagy le- és felmenetekre számítani. Ez most is így volt.

Bükkszentkereszten a második ellenőrzőponton forralt bort kortyolgattunk, és ismerősökkel futottunk össze. Pedig már jó előre megbeszéltük, hogy nem fogunk sok időt itt eltölteni, de persze beszélgetés közben észrevétlenül szálltak el a percek, és mire észbe kaptunk már egy órája melegedtünk az ellenőrző ponton.

No ismét neki iramodtunk. Mivel vadász idény volt, ezért Bükkszentkereszt és Hollóstető között az úton kellett maradnunk. Kezdtünk ráébredni, hogy ha tartani szeretnénk a szintidőt akkor kicsit bele kell húzni.

Nagymező környékén már kevesebb, mint egy óránk volt és én kezdtem azt hinni, hogy nem fogunk időben beérni. De csodák-csodája pár perccel a 8 órás szintidő letelte előtt befutottunk. :

Zsíros kenyér hagymával, tea és jó meleg fogadott minket. Kissé negatívan érintett minket a tény, hogy ismét lemaradtunk az oklevélről, merthogy elfogyott. Túratársam szóvá is tette a szervezőknek, hogy tavaly is épp ez történt és azóta sem érkezett meg a beígért oklevél. /Azóta pótololták mindkét oklevelet./

Jó kis túra volt egyébként, az időjárás is elég kegyes volt, mivel hideg volt ugyan, de legalább nem esett semmi sem és térdig érő hóval sem kellett megküzdeni.

Este a csurgói völgyben jólesően ücsörögtünk a kályha mellett. A célnál hozzánk csapódott egy aranyos kis kutya, akinek enni és inni adtunk. Reggel feljött velem a Bálványra, ahol pazar látvány fogadott a Magas-Tátrával. Bátor kiskutyánk nem akart egyedül lent maradni, ezért az első fordulóig feljött a kilátóban, és csak ekkor jött rá, hogy tériszonya van. Ahogy lementem szegény nem mert egyedül lejönni, így lecipeltem onnan, aminek nagyon örült. Mi reggel hazajöttünk és a kiskutyust ott kellett hagynunk, remélem azóta valaki befogadta!!