Nagy örömmel olvastam és hallgattam a híradásokat, hogy elkészült a kerékpárút teljes egészében a Tisza-tó körül. Gondoltam is, hogy minél hamarabb ki is kellene próbálni. További motiváló tényező volt, hogy kiderült még jelvényt is szerezhetünk egy jó kis tekerésért cserébe. Lelkesedésem átragadt a családom néhány tagjára is, így vasárnap reggel a tervezett hat órai indulással ellentétben 10 óra előtt 10 perccel útra is keltünk.

Mi Csabival felszerelkeztünk mindenfélével, amire úgy gondoltuk, hogy szükségünk lehet, tanulva a nemrégen "elszenvedett" Fertő-tó körüli bringázás élményeiből. Akkor úgy gondoltuk, hogy elég lesz nekünk másfél liter innivaló, mert majd biztosan lesznek kutak az út mellet. Hát mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy Ausztriában nincsenek kutak a falvakban, így mi folyadékhiányban szenvedtünk. Tehát ebből tanulva Csabi volt a hadtápos (kaja, pia) én voltam a személyszállító (kutya(potya)utas).

Tiszafüredről indultunk, az út végig a gáton vezet, minősége kiváló, egyetlen zavaró tényező volt, az pedig nem volt más, mint az iszonyatosan sok autós, akik a behajtani tilos táblák ellenére szinte mindenhol autókáztak. Utólag el is gondolkodtunk azon, hogy lehet, hogy az utat nem is a bringásoknak építették, hanem inkább az autós horgászoknak? Túrajelentésünket a bringakölcsönzéssel is foglalkozó Albatrosz Kikötőben bélyegeztük le először.

Aztán irány Abádszalók, az út mellett csodálatos panoráma nyílt a tóra és rengeteg madarat láthattunk. Engem folyamatos fotózásra inspirált a táj, túratársaim nem túl nagy örömére. Persze nekem kedvezett Jenny is, aki egy ideig tűrte a kosárban való ücsörgést, de aztán elkezdett izegni-mozogni és nyöszörögni. Ilyenkor kénytelenek voltunk megállni és megvártuk, hogy belevesse magát a hűsítő habokba. Aztán nagy boldogan visszarohant hozzánk és vizes bundáját mellettünk rázta meg. :

Abádszalóknál szembesültünk először azzal a ténnyel, hogy strand miatt nem lehet a gáton bringázni, ki kellett kerülnünk. Ezt tapasztaltuk még Kiskörénél, Sarudon is. A kerülők hosszú lépcsősoron keresztül vezettek le és fel, (egyáltalán nem bringabarát módon), illetve murvás kavicsos úton. Persze szerencsére ezek csak nagyon rövid szakaszok voltak, így ki lehetett bírni.

Sohasem jártam még ezelőtt Tiszanána (Dinnyéshát) településen és egy nagyon szép strand fogadott ott, alig néhány emberrel. A panoráma varázslatos volt, egyik oldalon kikötő másik oldalán strand kis szigettel, szép fahíddal. Ide érdemes máskor is visszatérni. Innentől kezdve egy alapos szembeszelet kaptunk, ami kissé megnehezítette a dolgunkat, de persze tekertünk rendületlenül.

Sarudon kerültük a strandot és a bélyegzővel is gondunk volt, mert sokat kellett várni és ráadásul Gödöllő szerepelt a bélyegzőn. :D Na jó, kárpótlásul kaptunk hozzá mindenféle papírkákat, amin Sarud neve is szerepelt. Poroszlónál rengetegen voltak a szabad-strandon, de legalább mi is átkerekezhettünk rajta. Itt pótoltuk az elvesztegetett energiát némi jégkrémbevitellel, mivel ez volt a szezon utolsó napja, a büfések készülődtek a téli álmukra, ezért a választék eléggé szűkös volt (kétféle).

Az út számomra legrosszabb része ezután következett, mivel innen a 33-as úton bringáztunk egészen Tiszafüredig. Néhány autós úgy ment el mellettünk, mintha ott se lettünk volna!

Ellenben hihetetlen élmény volt a Tisza hídon áttekerni! (Alig mertem oldalra nézni, nehogy elveszítsem az amúgy is "kényes" egyensúlyomat, de azért a szemem sarkából érzékeltem a vizet, a magasságot és a híd árnyékot vető pilléreit.) Mindenesetre megkönnyebbültem, amikor megpillantottam a Tiszafüred táblát.

Összességében 68 km-t tekertünk kényelmes tempóban, sok megállóval, így nekünk 6 óra 20 perc alatt sikerült teljesítenünk az utat. Túratársaim hősiesen végigtekerték az utat és jól bírták a "fotómániámat" is, amit ezúton is köszönök :. Az út MTSZ-nél 34 pontot ér. :-)

További képek a galériában