Ildi és Margó annyira lelkesedett a Szellemes Szentlélek tájékozódási túraverseny után, hogy a Bükkszentkereszt rendezésű versenyre már én is velük tartottam.

Már évek óta ismerem a Zöld Sportok Clubját, de rég nem volt alkalmam velük túrázni. Így nem volt ismeretlen számomra ez a fajta túra.

Bükkszentlászló után az út csúszós, havas, lefagyott kanyargós hegyi úttá változott, ezért autóval nem mertük bevállalni. Miután a falu utcáit bejártuk, és nem volt jobb ötletünk, visszamentünk Miskolcra, és Lillafüred felől közelítettük meg a rajtot.

Az ifjúsági tábort hamar megtaláltuk. Parkolás után egy kis hóban fetrengéssel és süti evéssel melegített a 4+1 fős csapatunk. Kovács Attila örömmel rajtoltatott el bennünket. A 15 km-es távot választottuk.

Margó még igazított kicsit a felszerelésén, ezért mi Ildivel kettesben elindultunk Bükkszentkereszt utcáin a S, S+ jelzésen Bükkszentlászló irányába.

Az idő káprázatos volt, a hideg napsütésben csillogtak a hókristályok. Rengeteg állat nyomot találtunk a hóban, de sajnos egyiknek sem láttuk a tulajdonosát. Néhány cinegén kívül nem hallottuk senkinek sem a hangját.

Bükkszentlászlón az első ellenőrző pont a kocsmában volt elhelyezve. Lyukasztottunk, és a hidegre való tekintettel inni akartunk egy pohár forralt bort. Ezt sajnos nem tartottak, de még forró csoki, tea vagy kapuccino sem volt. Nem volt más lehetőségünk a belső melegítésre, innunk kellett egy felest (pálinka). Kedves helyi emberek kérdés nélkül mondták, hogy a Hegyes-tetőn keresztül szabad megközelíteni Lillafüredet, de nagy ám a hó arrafelé. Nem tudtak eltéríteni bennünket, de megtapasztaltuk a nagy havat hóesésben.

K O, KL, K+ jelzéseket követtük majd letértünk a Z jelzésre és a Fehérkőlápai turistaház mellett elhaladva, szerpentineztünk lefelé. Szemben velünk Margó, Csabi, és Jenny kapaszkodott fölfelé. Megtudtuk, hogy a speciális tájékozódási technika és az egyedi edzésterv miatt fordítva járják be a kijelölt pályát. Búcsút intettünk egymásnak, és haladtunk tovább lefelé.

Ezen a szakaszon több kirándulóval is találkoztunk, örömmel láttuk, hogy mások is kimerészkedtek egy kis téli élményt a zsebükbe gyűjteni. Lillafüreden Margóék elmondása alapján hamar rátaláltunk az Erzsébet sétány 69-es számra, aminek kapurácsán volt elhelyezve az igazoló pont. Fotózkodtunk, és mivel fűtött helyet nem találtunk a közelben, ettünk néhány falatot egy kerítés tövében egy kíváncsi cica társaságában. A hóesés fokozódott kizárólag arra a 10 percre, amíg álltunk.

Tovább indulva az aszfaltot választottuk a gyors haladás reményében. Balról a sziklafalak meredek lefutásán a jégcsapokban gyönyörködtünk. Elhagytuk a Szinva -forrást, és a Száraz- Szinva völgyön tapostunk fölfelé a K jelzésen.

Barátságos puha hótakaró várt ránk a kemény latyakos úthoz képest. Kitartóan gyalogoltunk, mint ahogy kitartott a hóesés is. Már Bükkszentkereszt utcáin voltunk, mikor egy 15 fős vidám hangulatú fiú csapatba botlottunk. Köztük az unokatestvérem és még néhány ismerős. Mindegyikőnk Debrecenben lakik, de a hegyen gyakrabban összefutunk, mint a városban.

A célban újra örültünk egymásnak, Attila meleg teával és zsíros kenyérrel várta a beérkezőket. Megdicsért bennünket, hogy a nehéz hóviszonyokban is kitartottunk. Én jutalmul még egy sárga pólót is kaptam tőle. Köszönet a figyelmes kedvességéért. Rövidesen Margó és Csabi is befutott.

Bánatosan összegeztük, hogy ebben az időjárásban és terepviszonyban nehezebb a túra, és mi lassabban haladtunk, mint szerettük volna. Ez sokáig nem kedvetlenített bennünket, már a kocsiban vidáman csevegtünk hazáig régmúlt dolgokról.