Pénteken Margó felhívott: "Lenne kedved a szombati Szellemes lélek nappali tájékozódási TT-re jönni?" Kb. 3 mp gondolkodás után már az indulás időpontjáról beszéltünk.

Reggel 5.45-kor indultunk. Utunk kalandosra sikerült köszönhető a ködnek és másnak is, de végül sikerült a Szentléleki Turista Parkba érnünk. Útközben nyomós érvek és alapos átgondolás után úgy döntöttünk, hogy a rövidebb távon nevezünk.

Szentléleken szép őszi napsütéses idő és Kovács Attila fogadott bennünket. A vihar miatt módosítani kellett az útvonalat így 10 és 25 km-es táv közül választhattunk. Egymásra néztünk, majd a térképre és néhány másodperc alatt megdőlt a terv, persze hogy a 25-ös távon neveztünk. Attila biztatott bennünket: Nem nehéz! Megvárlak benneteket! Rövid tervezés után már indultunk is az első pont felkeresésére.

Bár a környéken már többször túráztunk én a pihenőparkban még nem voltam. Választhattunk a hosszabb jelzett út vagy a jelzetlen "szélesnek mondott szekérút" között. Persze JN mentünk! Rövid keresgélés után egy magaslatról megláttuk a parkot, Margó egy táblát én pedig egy hintázó alakot vettem észre a völgyben.

Megtaláltunk a magaslest is, gyors mászás közben megszámoltam a létrafokokat (az első kérdésre meg volt a válasz). Kaszás-kút volt a második állomás. Az erdőben csak a saját lépteink okozta levélsusogás hallatszott és néhol vidám madárdal, így zavartalanul gyönyörködhettünk az őszi erdő nyújtotta szépségekben. A kút keresése során merült fel bennem a kérdés: Ez lehet a szellemes kérdés? Ugyanis Kaszás-kútnál meg kellett számolni a lépcsőfokokat. A kút megvan csak éppen hiányzik a forrásról a tábla és zöld festékkel "Eszter forrás" elnevezést kapott valakitől. Megnéztük a másik irányból is: Barlang megvan, visszafolyó megvan és megint az Eszter-forrásnál voltunk! Csak ez lehet az a kút, de a név nem stimmel, nem baj! Majd meglátjuk! Margó megszámolta a lépcsőfokokat, megebédeltünk és máris haladtunk a Barátság-forráshoz.

Andó kúton pihenőhely található, ahol sütni-főzni is lehet, de erre most nem jutott idő, pedig egy szalonnasütés de jó lett volna!

A Barátság-forrást hamar megtaláltuk, megválaszoltuk a harmadik kérdést is. Úgy terveztük, hogy visszamegyünk a sárga jelzésen majd a piroson haladva a Válint kereszt után a legrövidebb úton, lehetőleg sötétedés előtt elérjük a célt. Minden terv szerint alakult. Még néhány méter szintkülönbséget leküzdve kellemes tempóban, telve szép gondolatokkal és sikerélménnyel érkeztünk meg.

Attila kicsit átfázva várt ránk, gyorsan értékelte válaszainkat és eredményt is hirdetett. A gratuláció mellé a 2. és 3. helyezett női versenyzőknek járó díjjal is kedveskedett nekünk, ajándék pólót kaptunk.