Kedves Olvasó!

Mivel először írok élménybeszámolót megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Margónak, hogy ezúton lehetőségem adódik utazási élményeimet megosztani Veletek! Egyben sok sikert kívánok Margónak ahhoz, hogy az általa létrehozott oldal - továbbra is - sikeres legyen, vagyis (rövid időn belül) mások számára valóban kedvcsináló beszámolók százait, ezreit tartalmazza…..

Előjáróban: én is többet szeretnék adni annak, aki veszi a fáradtságot és végigolvassa rövid kis élménybeszámolómat…Szeretném, ha mától jobban foglalkoztatna a svájci frank árfolyama…Ugye érthető mire gondolok… Lehetőségeimhez mérten - a későbbiekben is - igyekszem növelni a weboldal olvasottságát (már kinéztem a következő utunkat…::) Csak a kezdet nehéz….(mondják)….

Régi vágyam teljesült azzal, hogy júliusban eljutottam - a "Milka tehén, a svájci bicska (és még sok más) szülőhazájába" -Svájcba.

Persze sokan tudjuk, hogy Svájc mindkét világháborúból kimaradva épségben megőrizte "kincseit", hosszú ideig képviselte - a nagyhatalmak vonzásában - a függetlenséget (kellett is "közéjük" egy ilyen ország), amely jelenleg is "Európa bankára". Én azonban egy egészen más oldaláról közelítettem e nyugat-magyarország nagyságú kis ország felé, ez pedig a földrajzi kincseinek megismerése és látványa volt…..

De addig még hosszú volt az utam, hiszen a "közbeeső" természeti és építészeti csodákról sem volt szabad megfelejtkeznem. Mivel 13 nap élményét lehetetlen lenne röviden leírni, így ígérem, hogy a "saját szempontjaimat figyelembe véve" - néha csak felsorolással - adom közre az általam látottakat….Természetesen, ha később megkerestek "egy-egy fejezetet érintően" minden segítséget igyekszem részetekre megadni!

Talán azzal kezdeném mit is jelent a véletlen (ha egyáltalán létezik ilyen…), mennyire érdemes rá odafigyelni! Szóval, hogy értsétek, szeretném leírni, hogyan jutottam el Svájcba…

Évek óta foglalkozom biztosításkötéssel (teljes körben). Egy visszatérő ügyfelem (név, cím a szerkesztőségben:)) megkeresett, hogy a következő útjukat biztosítsam. Mivel korábban megbeszéltük, hogy szól, bárhova is mennek, hogy esetenként párommal csatlakozhassunk, így kérdőre vontam, hogy miért nem közölte a "jelenlegi" (amúgy romániai) út lehetőséget velem… Mellesleg megnyugodtam, hogy Romániát mondott, mert ott párszor már jártam - ugye Margó??

A választ meghallva mondtam, hogy de jó, hogy nem Ukrajnát (Kárpátalját) vagy Svájcot mondott, mert arról nem szívesen mondtam volna le….Ekkor kikerekedett szemekkel rám nézett, s visszakérdezett "Svájcot mondtál"?? Mire én: "igen, miért néztél így rám?". S az igazi csoda csak most következett: "alig 10 perce hívtak, mert valaki visszamondott egy - mások által - szervezett autóbuszos svájci körutat"-mondta Ő. Mivel akkor számára a lehetőség nem volt meg, így számomra már adódott a lehetőség….(Előre jelzem 2008. 07. 28-án felhívott, hogy 3 nap múlva indul Svájcba!!! Ez aztán a Happy End!). Visszatérve hozzám, ahogyan ezt meghallottam rohantam a főnökhöz, - majd a barátnőmhöz (hiszen Őt sem hagynám itthon) - s a "két igen után" már tudtam, hogy bár Svájc a németeknek sem olcsó, nekem - talán tényleg - eljött az idő…, így eljátszhattam a gondolattal, hogy hamarabb látom "álmaim országát" mint, ahogyan gondolom!

Mindez - csupán - két nappal a közös rendezésű foci EB után (ugye Kovács Csabi mennyit hezitáltunk…?!). Felvettem a kapcsolatot egy nagyon kedves kollégámmal, aki már több, mint 20 alkalommal járt Svájcban, s átküldve neki a programot, csak ennyit mondott: "…ezt nem hagyhatod ki!" Mire észrevettem, már magunknak kötöttem a biztosításokat :! Így 14 nappal az indulás előtt egyértelművé vált, hogy életem egyik álma már a "küszöbön hever", s egy Ostravában (Cseh Köztársaság) és a Csorba-tónál (Szlovákia) eltöltött (megelőző) hosszú hétvégét követően, egy napom maradt, hogy - a szennyest kicserélve tiszta ruhákra - "ébren álmodjak"…

1 .nap

Július elsején indultunk, Sopronban volt az első szállás.

2. nap
Korán reggel indultunk tovább Ausztriába, ahol elsőként a Melki Apátságot néztük meg (természetesen ajánlom figyelmetekbe, csodaszép…). Bár 2,2 euró egy kávéért - a parkban - nem volt kevés, de hát tudva lévő, hogy Ausztriában nem a magyarok pénztárcájához mérik az árakat.…

Innen indultunk a 2. napi szálláshelyünkre Salzburgba. Mielőtt a szállást elfoglaltuk megtekintettük Hellbrunn kastélyát és parkját. A parkban állatkert, tükörbarlang, néprajzi múzeum is van, továbbá a "hónapok kiskastélya" és a feledhetetlen - közel 300 éve, az uralkodónak és kíséretének készített - vízi játékok megtekintésére került sor. Minden játék "mozgatórugója" a víz folyása (még a madárhangokat is az utánozza…)

Este fél hétre értünk a szállásra, mégsem merült fel bennünk, hogy a várost ne nézzük meg! A Salzach a város folyója, én még ilyen sebes folyót nem láttam, végigsétálva a partján a belvárosig szédültem az úton, ha rá pillantottam. A belváros nagyon rendezett, párommal elsőként a "Mirabell-gardent" néztük meg, amely tele volt virágokkal, a szökőkút színes fényben pompázott, a fák alatt egy katonazenekar szolgáltatta a zenét…. Ez - az ottlakók szerint - a város legszebb helye, s bár már sötétedett, amikor elindultunk a belvárosba, átkelve a folyón gyönyörű kép tárult elénk!

Én annyi templomot olyan kis területen még nem láttam. A téren balra fordulva Mozart szobrával éppen szembe találtam magam, kár, hogy közben besötétedett… Mivel másnap szintén korán reggeli indulás volt megbeszélve (no meg sötét lett), így már csak haza kellett találnunk…

3. nap
Bregenzbe indultunk, hogy a város nevezetességeit megismerve a Pfander-hegyi kilátóról elénk táruló élményt is magunk mögött tudjuk (természetesen felvonóval, hiszen ez az Alpok egyik legszebb kilátóhelye). Nos, a program első fele sikerült, de a délutáni zápor a "kilátózást" lehetetlenné tette…A természet erejét nem szabad kétségbe vonni, akkor még azt gondoltuk, hogy majd hazafelé lesz rá lehetőségünk…Így ismét egy új szállás következett nem messze a városhoz. Hajnalig szakadt az eső, így maradt az ismerkedés (pálinkázás, sütizés) az utastársakkal….

4. nap
A reggelit követően Konstanzra (Németország) indultunk. A település látnivalói: Akvárium, Barbarossa ház, Konzil (a híres zsinat székhelye), Münster (székesegyház), Hafen-palota (Zsigmond császár szálláshelye a zsinat idején) és persze a kikötő és környéke (Bodeni-tó).

Az akvárium mintegy másfél óra alatt bejárható, a tenger szinte "minden ismertebb" élőlénye megtalálható benne, természetesen ajándékbolttal a kijáratnál…Lehetetlen úgy kijönni, hogy ne vegyél valami "mütyürt"…

A mesterségesen kialakított csodák közül Mainau adta számomra a legszebb élményt. A "virágok szigete", benne a pillangóházzal, az arborétummal, s a sok-sok virágsétánnyal maga volt a csoda. Hat és fél óra alatt nem tudtuk bejárni….Ez komoly, áldozz rá elég időt, ha tényleg látni akarod! Este lett mire a singeni szálláshelyre megérkeztünk….


5. nap
Kíváncsian vártam Mainau után mit hozhat a következő nap, de már reggel 9-kor választ adott a természet, hiszen Scaffhausenbe érve a Rajna-áttörés megtekintése igazi "csemege" volt.

Ezt nem lehet leírni, látni kell….Amikor szintről szintre haladsz a folyó alsószintje felé, amely egyre vadabb képet tár eléd (s egyre több vizet juttat a nyakadba), akkor rádöbbensz, nem mindennapi helyen jársz.
A három különböző színű kishajó, - amely a folyó közepén lévő sziklákhoz viszi a legbátrabbakat - igazán jól manőverezgetett a hullámokkal szemben…. Azt, hogy mennyire vagy bátor hasonló helyzetbe, az itt abból derült ki, hogy milyen színű hajóra váltottál jegyet….A legbátrabbak eljutnak a szikláig… a többiek csak megközelítik a sziklákat….Szóval vigyázz milyen színű hajóba szállsz!


A Lovag-házat és a Munot-várat megtekintve a főváros felé vettük az irányt! Bernben a Medve-árok jelenleg az állatvédők első számú célpontja. Hogy is kerültek oda a medvék, miért is a medve Bern jelképe (persze, én már tudom, de legyen ez házi feladat a kedves olvasónak :)?

Közvetlenül az információs központ (mert ott már ilyen is van) mellett megtalálod a medvé(ke)t. Ami igazán meglep, ha a hídon (Nyderblücke, az óvárosba ível) átkelsz, az, hogy minden háznak szinte csak a tetejét látod, ami szinte 100%-ban cserép, sok helyen nem is csak a házak tetejét fedi cserép. Egy pillanatra próbáld meg elképzelni ezt…ugye nem könnyű, pedig tényleg ez van. És ez a főváros (még jó, hogy csak az óvárosi rész).

További nevezetességek, amelyeket jó ha megnézel: Einstein háza, Óratorony, Parlament, Székesegyház, Svájci Alpesi Múzeum, Szépművészeti Múzeum).

Ha utad Thun felé visz tovább, ne hagyd ki a Lovagvárat a kerttel! Sajnos nekünk ez kimaradt….hiszen elértünk végre az "igaz" úti célunkhoz a svájci Adelbodenbe. Ez volt a "főhadiszállás", hiszen az elkövetkező hét éjszakát már itt töltöttük, minden nap más-más irányt útba véve igyekeztünk a lehető legjobban megismerni ezt a csodálatos szépségű országot. Az ágyamtól 15 méterre gyors folyású patak, jobbról-balról kis vízesés, s bármerre néztem havas hegycsúcsok, gyönyörű zöld lejtők, lankák! Ennek - szinte a - tövében nagyon hamar álomba merültem…

6. nap
"Svájcban ébredtem, itt vagyok végre" - jó ennek tudatában ébredni!

Kandersteg mutatta meg előszőr azt számomra, hogy mi várhat rám a svájci hegyek birodalmát illetően. Már a buszból kiszállva azt kerestem hol vehetek túrabotokat…Nos, szerencsére hamar sikerült! Mi több, Svájc zászlaja díszíti, teleszkóppal felszerelt (előtte persze én sem tudtam, hogy létezik ilyen…). Nagy örömet okozott párom részére is figyelmességem! Büszkén, de már a "teljes stabilitás tudatában" indultam el a magas hegyek felé…A felvonó, azért itt is segített, hiszen már bőven a 2000 méter feletti csúcsok "fogságában" (inkább bűvöletében) voltam…

A felvonón készített képek egyértelművé tették, hogy bár már többször jártam már Erdélybe, láttam a Kárpátok vonulatait délen, de ehhez hasonló hegyeket még csak tévében (max. a 80-as években tapétán láttam).

Az időjárás - mint általában a nagy hegyek között - ismét megmutatta sokszínűségét, így a túraútvonalat - az Oschinnen-tó előtt - mintegy 20 perc zivatar "keresztezte". A hegycsúcsok és egyes hegyek egy pillanat alatt eltűntek, egészen új arcát mutatta a természet…. A Blau-tó látványáról már le is kellett mondanunk, de ha Te megteheted ne hagyd ki, az is biztosan olyan gyönyörű kék színben pompázik, mint az Oschinnen! Gyalog jöttünk le a hegyekről, volt időnk a szakadó esőben az erdei szamócát kóstolgatni. Aki már evett ilyet tudja, hogy érdemes érte lehajolni….

7. nap
Lausanne nagyon várja már a pár nap (10) múlva kezdődő nyári olimpiai játékok kezdetét. A NOB székháza, a múzeum és annak parkja lenyűgöző (magyar érdekeltségű szobor is van a parkban…). Itt láttam az egész országban egyedül magyar rendszámú gépkocsit, valószínűsítem, hogy S. Pál vagy Gyárfás úr Lexusa várakozott a székház előtt. Maseratti, Porsche, Chevi Camaro, Ferrari - ezen márkák egységnyi területen való, ilyen magas számban történő fellelhetőségét még sehol - amerre jártam - nem tapasztaltam … Hiába a Genfi-tó maga a csoda! Montreux híressége a XIII. századi Chillon kastély, - amely vízben áll, s amelyet BYRON is meglátogatott (kézjegyét a fal is őrzi) - sok szépséget rejteget az arra járó látogató számára….S felette a völgyhíd, igazán impozáns…

Mivel ez már "bőven" Francia-Svájc érzékelhető a "franciás benyomás" a környéken. Az emberek úgy ülnek a kávézókban délelőtt 9-10 körül, mint más otthon a nyaralójában (már, ha van nekik) vagy az erkélyen, ha lemegy a nap…Nyugodtak, viccelődnek (kora délelőtt !), páran pedig üzleti megbeszélést folytatnak…Irigylésre méltó!

8. nap
Meiringen és Furkapass volt a nap két látványossága, ahol előbbinél az Aareschlucht-sziklaszoros megtekintése, utóbbinál pedig a Rhone-gleccser tetéjén (és belsejében - jégbarlang) túrázást terveztünk.

Egy gleccserhez eljutni, azon sétálni….hogy is írjam….nem sok hasonló érzésben volt még részem. Páratlan látnivaló tárult elénk felérve a gleccserhez, itt már használni kellett a túrabotokat, vigyázva, hogy csak a jeges részbe üssük bele, nehogy megnyíljon a hó (és jég) alattunk…Alig száz méter után jobbnak láttuk, ha nem folytatjuk tovább, hiszen tőlünk balra már csak gleccsermászók közlekedtek, kötelet tartva maguk között….



Egy fiú heccből beledobott az egyik vájatba egy nagyobb jégdarabot, ami leszakított egy jóval nagyobb jégtömböt. A kiépített részen várakozó utastársak elképedve néztek, vajon elnyeli-e a felelőtlen fiút a mélység …Nos, a fiú rájött, hogy "mivel" szórakozik, s talán a rémülete is tovább tartott, mint amilyen sietséggel elhagyta a gleccsert….

Egy velünk utazó hölgy már kétszer látta előtte a gleccsert (1961, 1971), most 74 évesen ismét szerette volna látni, különösen arra volt kiváncsi, hogy az évtizedek alatt mennyit "apadt". Sajnos csak megerősíteni tudta, amit egy képen is láttunk: óriási ütemben olvad a jégtömb, sokkal nagyobb a baj a Föld szennyezése (a melegházhatás) miatt, mint azt sokan állítják. Sajnos tudjuk, hogy a pénz miatt ….és jobb, ha nem is folytatom, mert csak felidegesítem magam!



9. nap
Sionba mentünk, ahol két vár (Valéria és Urbillon) közvetlen szomszédsága igazi meglepetéssel szolgált részünkre. A város káprázatos, voltunk páran, akik mindkét várból megcsodáltuk (ezáltal körbe is beláttuk a várost).

Nem mellesleg, a St. Leonardo barlang is itt található, amely Európa legnagyobb barlangi tava.

10. nap
Luzernbe indultunk, amely - mint később kiderült - egy olyan svájci városka, amely csak az idegenforgalomból él. Ez érzékelhető is volt, egyben hihetetlen számomra! Az árak is sokkal kedvezőbbek, de azért oda kell figyelni, ha valaki vásárlási szándékkal érkezik.

A két legnevezetesebb látnivaló a Bourbaki panoráma (1100 négyzetméteres olajfestmény, amely a porosz-francia háború csatajeleneteit ábrázolja), valamint a Gleccser kert (igazi földtörténeti utazás).

11. nap
Lauterbrünnenben a Trümmelbach-vízesést tekintettük meg, amelynek külön érdekessége, hogy fogaskerekű vasúttal jutottunk el a vízesés belsejébe. Sajnos egy ponton túl már olyan magas a páratartalom, hogy a vízcseppecskék miatt a blendék képtelenek jó képeket készíteni…

A nap és az egész svájci körutazás leglátványosabb programja délután következett: irány Jungfraujoch, pontosabban Európa teteje (3471 m)! A hegyi vasút két óra alatt ért a csúcsra, közben 5-5 percre egy-egy állomáson lehetőségünk volt üvegfal mögött a hatalmas hegycsúcsokat megnézni (fényképezni). Kb. két órát lehettünk Európa legmagasabb, turisták (szervezett csoportok) részére kiépített pontjain (3 részre tagolva), ahol az obszervatórium jelentette a csúcsot.

Előttünk a csoda, alattunk a félelmetes mélység (kitolt fémlemezrácsokon lenézve), a legmagasabb sziklák végig ködben, a hőmérséklet talán 1 C körüli, a gleccser jobbról, s mindenfelé csak havas hegyek….Ez várt fenn bennünket, s ez az élmény a sírig tart! Senki se sajnálja a kétszer kétórás útért (ha már eljut Svájcba) a kb. 20. 000 Ft-os vonatjegyet, hiszen pártalan élménnyel gazdagodik. Csak említésként, közülünk az előző napon alig 10-en kívántak "feljönni", s mire odaértünk a két buszvezető maradt lent….



12. nap
Szombat reggel fél 8-kor indultunk haza, sajnos minden tervezett programot elmosott az eső, így csupán kb. 3 óránként volt 15-20 perc egészségügyi megállásunk. Éjfél előtt nem sokkal érkeztünk (két sofőrrel) Sopronba, ahol a közlekedési törvényt betartva a buszt 9 órára le kellett állítani, sebaj aludtunk még egyet….

13. nap
A reggel 9 órás indulással elértük, hogy - Szolnok érintésével - 17.00-ra Debrecenbe legyünk. Szerencsés utunk volt!!

Konklúzió:

Mint olvashattad rengeteg élménnyel találkoztam utam során, de nem is tudok mindent leírni….További jelentős élményt jelentett egy igazi svájci fondü megkóstolása vagy a sok "futkosás" a különböző kereskedelmi egységek csokoládé kínálatai között. Vagy éppen látni azt, hogyan hasznosítanak mindent a svájciak (pl.: a konzerves dobozok mindkét végét ki kell vágni, a papír feliratokat leszedve kell azokat összetaposni, s egy külön erre a célra szolgáló gyűjtőedénybe helyezni, érdekes volt pl., hogy a PET palackok közé más műanyag ott nem is kerülhet, stb. Nagyon rendezett a közvetlen környezetük is, mindennek megvan a pontos helye.

S hogy milyen a közbiztonság? Nos, ha annyit mondok (írok), hogy éjszakára még a kereskedelmi telephelyek termékeit (pl.: virágföld, műtrágya, fa-és fűrészáruk,stb.) sem zárják el, akkor sejthetitek.

Ha valaki talál egy ruhadarabot (akár egy pénztárcát) az utcán nem esik kétségbe, hiszen már gyermekkorban azt tanítják nekik, hogy hagyják csak ott, majd aki elhagyta (ott felejtette) visszamegy érte pár nap múlva…. A svájciak zárkózottsága közismert, én is csak megerősíteni tudom (végül is ki az a bolond, aki "veri ma a mellét", hogy milyen jól él…- nem biztos, hogy nem látogatnák meg egy este…).

Nos, én megkaptam Svájctól, amiért odavágytam, gazdagabb lett az életem azáltal, hogy láthattam mesés természeti és történelmi kincseit, s csak kívánni tudom mindenkinek, hogy aki teheti, legalább egyszer az életben, látogassa meg azt a "kis gyöngyszemet"!

Baráti üdvözlettel:

Nagy Róbert

Debrecen, 2008-07-30.