A vasárnap reggeli korán kelés és a buszos út izgalmas várakozással telt. Közeledve a túra kiinduló pontjához, már alakult a téli időjárás. Hóesés, köd, felhő, hideg, latyak. Az úton a túravezetők folyamatosan tájékoztattak bennünket az időjárás változásairól. Nem ígértek semmi biztatót, csak küzdelmes, szeles, nehéz túrát, az előző napi csoport tapasztalata alapján.

Többször módosult az útvonal, végül mégis az eredeti terv szerint indultunk a Stuhleck csúcstámadására. Kiosztásra kerültek a hótalpak, és a síbotok. Néhány perces felszerelés igazgatás után elindultunk egy erdészeti úton. Itt még kézben illetve hátizsákra erősítve cipeltük a kellékeket a fenyves erdő kezdetéig.

Az utolsó hétvégi háznál mindenki felcsatolta a hótalpakat, ahogy gondolta. A vezetőink körbe jártak, kicsit fukarkodtak a tudásukat átadni a talpak használatát illetően, de aki odahívta magához őket, szívesen válaszoltak. Az Én talpamon lévő pántokat jó szorosra rántotta, és már meg is indult a csapat libasorban az enyhe emelkedőn. Margót ekkor láttam utoljára.

Néhány lépés után már éreztem, ez nem az Én sportom. Széttett lábakkal kellett járni, hogy ne érjen össze a talp, de az én lábaim ennek ellenére is folyton összeakadtak. Megláttam egy kislányt, aki zárt combbal, térdből lendítette kifelé a lábait. Kipróbáltam,de ez sem jött be. Mint egy csámpás kacsa hasra is vágódtam.

Olyan jó volt megpihenni a puha talajon. Tettem még néhány próbát, de estem-keltem, mint a járni tanuló baba. Végső elkeseredésemben kérdeztem a túravezetőt, hogy inkább vihetném-e? Mondta: próbáld meg. Annyira megörültem, hogy nem vettem észre a hanglejtésében rejlő huncutságot. Bakancsban jobban megy a gyaloglás, gondoltam Én, de a hó nem ezt akarta.

Néhány méter után térdig beszakadtam. Nem gond, megyek tovább. Majd újra és újra a hóban találtam magam. Majd egy fenyőfa tövében combközépig érő hóban ácsorogtam, és már ott tartottam, hogy mégiscsak jobb a hótalp, de mire a jobb lábam kihúztam a bal beszakadt, majd csere és csere. Még nem adom fel! Hátizsák le, újra felcsatolom a talpakat. Az egyik lábam már kihalásztam, beledugtam a hevederbe, a pántok addigra a hideg hatására keményre fagytak, így lazán hagytam, mert nem bírtam megszorítani. A másik lábam addigra beleragadt a mélységbe, átázott a nadrágom, a síbotokat nem értem el oly távol maradtak el tőlem, kesztyűim is elkallódtak. Ezen a ponton szólalt meg Ákos, aki végig a hátam mögött állt, és végignézte vergődésemet a fa tövében, hogy "Ez az a helyzet, amiben nem segíthetek neked."

Még örültem is ennek, mert a nyári ukrán túravezetőnk már régen ott hagyott volna a medvéknek és farkasoknak. Nehezen kitornáztam magam a hó fogságából, ami legalább 20 percembe telt, és próbáltam elmerülni a gyönyörű alpesi fenyves látványában.

A hó alatt hajladozó ágak mesebeli érzést juttattak eszembe. Eddig erre nem volt módom, elvonta a figyelmemet a hókristályok közeli tanulmányozása. A hó sűrű pelyhekben hullott, a szél hordta minden felé nem kímélve bennünket. A mesének itt vége is szakadt.

A hótalp egyre nehezebb lett a fogakba ragadt hótól. Eddig is húzta a bokámat, de most súlyzóként nehezedett minden lépésemre. Tapadt a talajhoz, és a meggombócosodott fagyos hótól gördülő bakancsérzésem támadt. Ákos a nyomomban volt végig, és szerinte időnként le kell rugdosni a havat a hótalpról, nem szabad hagyni így összegyűlni. Még ez is hiányzott az igen meredek emelkedőn fölfelé taposás élményéhez.

A menedékház előtt egy újabb összeakadás és hasalás. A botok miért repülnek szanaszét ilyenkor? A két lábam úgy összeakadt, hogy mint egy partra vetett sellő vonaglottam a hóban, hátha kiakad az az átok hótalp. Ákos már ezt nem nézhette tétlenül. Mondta, ha nem rugdosok, segít kiakasztani a fogakat. Így nem kellett a házig az utolsó 20 métert kúszva megtennem. Idáig terveztem a szenvedésemet, sajnos az időlimit miatt a hátralévő utat nem vállalhattam be. Rövid pihenő után gyönyörködtem a hóval betakart téli táj látványában, és a már ismert úton visszacsoszogtam néhány társammal a buszhoz.

A hótalpazás pozitívabb oldalát Margó tollából, ide kattintva olvashatod el.