Szlovénia [2010. augusztus]
Aki ismer bennünket netán már utazott velünk valahová az tudja, hogy ha nem is percre pontosan beosztott útitervvel, de legalább napra lebontva megtervezett programmal indulunk el, hogy mikor hova megyünk, hol alszunk, stb…
Na most úgy hozta a sors, hogy ketten Margóval vágtunk neki az augusztus 20-i hosszú hétvégének plussz pár nap szabival megtoldva. Indulás előtti napon még jött pár hírleveles e-mail utazási akciókról, így annyi volt biztos hétfő reggel, hogy Budapestig tuti elmegyünk, mert ott volt lehetőség az egyik utazásszervező céggel beszélni egy ajánlatról, hogy azután M1-es autópálya és Ausztria, vagy M7-es autópálya netán Szlovénia lesz az úti cél azt maximun csak Yoda mester tudta volna megmondani.
Végül is volt hely Szlovéniában így pár telefonos egyeztetés után már meg is volt a szállásunk. Kicsit néztek is furcsán az irodában, amikor közöltük, hogy már este ott aludnánk. :-) Sajnos a meghirdetett wellness szállóban már nem volt hely, de 200 méterrel arrébbi menedékházból átalakított fogadóban volt. Gyorsan alkudtunk kb 15%-ot az árból, mert hát csak nem ugyanaz a színvonalú a két szállás. De kaptuk kerékpár használatot és wellness szolgáltatásokat. Ez mind benne volt az árban és még ráadásul 1 fő ingyen mehetett. Szóval eléggé spórolósnak tűnt a dolog, úgyhogy lefoglaltuk. Azért a sátor bent lapult a kocsiban. Biztos, ami biztos alapon. A szállás sí központként is üzemel télen, szóval piszok magasan van a hegyen 1360 méteren. Felfele jövet kocsival mondtuk is,hogy baromi jó lehet lefele gurulni bringával csak a visszaút lehet gyilkos. Beszéltünk is róla, hogy netán egyik nap egyikünk teker le és a másikunk követi kocsival majd másnap pedig fordítva. Nem árulok el titkot azzal, hogy NEM ÍGY VOLT…
1 nap.
Korai reggeli után felmarkoltuk a bicajokat. Elég jók voltok csak látszott a közös használat. Gyors fék és nyereg állítást követően már gurultunk is lefele MIND A KETTEN (Ó, hogy ez mekkora hiba volt), de hát húzott a mélység lefele bennünket. Szóval ereszkedtünk, vagy 900 métert fél óra alatt. Sorra kerültek fel a plusz rétegek, mert piszok hideg volt a bicajon. Előző este is 14 celsius fokot mutatott a hőmérő. Én nagyon élveztem a gondtalan és tekerés mentes száguldást. Legurultunk Slovenij Gradec városába és elkezdtük feltérképezni a várost. Beszereztük a kötelező térképeket és már usgyi is környéknézőbe. Margó kinézett először egy templomot. Persze, hogy egy domb tetején volt szóval tekerni kellett. Tovatűnt a száguldás. Csak a kocsik száguldottak mellettünk, de feltekertünk a dombra. Ezután megnéztünk még egy romot is. Ide már erdei úton lehetett felmenni szóval jól jött a 27 sebességes keró. Nagyon nincsenek kitáblázva a látni valók így kicsit a vadászösztön és a több éves túratapasztalat vezetett bennünk az igazak útján. Ezt is megtaláltuk.
Én már itt éreztem, baj lesz a reggeli száguldás útvonalán visszatekerni. Ebédelés után elindultunk visszafele. Margó másik útvonalon akart hazajutni. El is indultunk azon az úton, de mivel ismét az egyértelmű kitáblázás hiányát észleltem és mert keresgélni kellett volna az útvonalat, javasoltam a járt utat a járatlanra ne cseréld fel elv alapján, hogy menjünk haza (a hegyre 1345 méter magasra) a reggel ismert úton. Hát mit mondjak… nem volt könnyű elfogadtatni Margóval. Szóval elindultunk hazafele kb. 400 tengerszínt feletti magasságról 1345-re. Az 900 méter folyamatos felfelét jelentett! Ekkor már 50 km volt a lábunkban. Az elején még ment is a tekerés sűrű megállással és folyamatos ivással, de éreztem, hogy baj lesz… Szóval teltek múltak a percek, a kilométerek már kevésbé és fogyott (na nem a testsúlyom) a lelkesedés, a lendület, az elszántság és nem utolsó sorban az emberi méltóságom. Már ott tartottam, hogy lestoppolok valakit, hogy vigyen fel a kocsiig és visszajövök Margóért és a bringákért, de az élet mindig produkál valamit. És innen kezdődik megaláztatásom igaz története.
De ezt csak emelt díjas telefonszámra elküldött sms-ért tudhatod meg. Vagy ha e-mailben kéred, akkor csak neked elküldöm :-). De egy fene világgá kürtölöm.
Megbeszéltük, hogy Margó előre megy (a hölgyeké az elsőbbség) és kocsival visszajön értem, közben én is haladok, tolva a bringát, mert már jártányi erőm se volt tekerni. A combom is kezdett ólomnehézzé válni és egy rendes kis görcs is kinézőben volt. Szóval Margó felszívta magát és elindult. Ekkor még kb. 700 méter szint és úgy 7 km volt hátra. Ahogy telt az idő gondolkoztam rajta, hogy sokszor egész túra alatt megyünk ennyi szintet, szóval majd csak letrappolom valahogy. Legfeljebb amúgy bónuszként megküzdök pár medvével az éjszaka a jó kis erdei fekhelyért. Ahogy telt az idő a harci szellemem is alább hagyott. Egyenek csak meg a medvék. De azért titkon reménykedtem, hogy megment a csajom.
Kedves olvasó, Én úgy még nem vártam a távolból egyre hangosabbá váló 1.3-as motor hangját, mindenemet odaadtam volna, ha láthatom szemben jönni a drága kis fekete Suzukimat. Azt se tudom, hogy elválásunkat követően hány óra vagy perc elteltével végre megláttam a kis drágáimat és tudtam… vége a szenvedésemnek, már nem kell törődjek semmivel. Kit érdekel, hogy az utolsó 200 méter szintemelkedést és 2,5 kilométert 3 perc alatt teszem meg. Ja, egyedül engem érdekelt, mert nem mindegy, hogy kocsival vagy gyalog. :-) Szóval nagy ölelkezés után bevágtam a bringát a kocsiba és tűz felfelé. Gyorsan leadtuk a kölcsönkerót majd vacsiztunk. Az előző napi kicsit keserű szállásfoglalást követően palotaként ragyogott előttem a vendégház. Meleg víz, ágy, és áram a mobilomnak, mert persze az lemerült. Fáradt túrázó nem is vágyik többre. Míg írom a beszámolót Margó már alszik is. Kitekerte magát nagyon. Ezúton is köszönöm neki.
Szöveg: Csabi
A többi nap:
Ezután a nehéz nap után már csak hobbiból tekertünk, Csabit nem lehetett rávenni még egy ilyen körre :-). Pihenőnapként jártunk Bohinjban és Bledben, igaz kicsit zord időjárásban, de így is nagyon szép volt mindkét városka tava. Megnéztük a Száva forrását, ami egy nagyon szép vízesés és egy könnyed kis sétával közelíthető meg.
Aztán egy picit túráztunk is, mert belekóstoltunk a Karavankák egy gyönyörű völgyébe a "Logarska dolina"-ba. Igazi csemege a hely, szépséges zöld mező, rajta legelésző tibeti jakok és a háttérben pedig kétezer méter feletti meredek falak. Totál poszterkép! A völgy végéig -fizetés ellenében - kocsival is be lehet hajtani, és innen indulnak az igazi túraútvonalak. Mi is rákészültünk, hogy nehéz túra során fogunk felkapaszkodni a 90 méteres Rinka vízeséshez, de aztán kellemeset csalódtunk. Egész könnyen elértük és tényleg óriási volt a vízesés, különösen a szikla falába épített menedékházból. Itt aztán jól kipihentük magunkat és mivel volt még bennünk erő, tovább kapaszkodtunk a következő menedékházig majd vissza. Útban hazafelé pedig a Dráva völgyében autóztunk és betértünk a szlovének második legnagyobb városába Mariborba. A városka látnivalóit nagyjából két óra alatt bőven körbe lehet járni, kellemes mediterrán jellegű épületekkel és sikátorokkal tűzdelt kisváros. Főterén épp old's mobile találkozó volt Csabi legnagyobb örömére. Ha valaki erre jár feltétlenül nézze meg a világ legidősebb ma is termő szőlőtőkéjét is, igazi különlegesség! Szlovénia ezen vidéke is gyönyörű, biztosan járunk még arra!!
Szöveg: Margó
Képek: Csabi, Margó
További képeket ide kattintva nézegethetsz
Végül is volt hely Szlovéniában így pár telefonos egyeztetés után már meg is volt a szállásunk. Kicsit néztek is furcsán az irodában, amikor közöltük, hogy már este ott aludnánk. :-) Sajnos a meghirdetett wellness szállóban már nem volt hely, de 200 méterrel arrébbi menedékházból átalakított fogadóban volt. Gyorsan alkudtunk kb 15%-ot az árból, mert hát csak nem ugyanaz a színvonalú a két szállás. De kaptuk kerékpár használatot és wellness szolgáltatásokat. Ez mind benne volt az árban és még ráadásul 1 fő ingyen mehetett. Szóval eléggé spórolósnak tűnt a dolog, úgyhogy lefoglaltuk. Azért a sátor bent lapult a kocsiban. Biztos, ami biztos alapon. A szállás sí központként is üzemel télen, szóval piszok magasan van a hegyen 1360 méteren. Felfele jövet kocsival mondtuk is,hogy baromi jó lehet lefele gurulni bringával csak a visszaút lehet gyilkos. Beszéltünk is róla, hogy netán egyik nap egyikünk teker le és a másikunk követi kocsival majd másnap pedig fordítva. Nem árulok el titkot azzal, hogy NEM ÍGY VOLT…
 |
 |
1 nap.
Korai reggeli után felmarkoltuk a bicajokat. Elég jók voltok csak látszott a közös használat. Gyors fék és nyereg állítást követően már gurultunk is lefele MIND A KETTEN (Ó, hogy ez mekkora hiba volt), de hát húzott a mélység lefele bennünket. Szóval ereszkedtünk, vagy 900 métert fél óra alatt. Sorra kerültek fel a plusz rétegek, mert piszok hideg volt a bicajon. Előző este is 14 celsius fokot mutatott a hőmérő. Én nagyon élveztem a gondtalan és tekerés mentes száguldást. Legurultunk Slovenij Gradec városába és elkezdtük feltérképezni a várost. Beszereztük a kötelező térképeket és már usgyi is környéknézőbe. Margó kinézett először egy templomot. Persze, hogy egy domb tetején volt szóval tekerni kellett. Tovatűnt a száguldás. Csak a kocsik száguldottak mellettünk, de feltekertünk a dombra. Ezután megnéztünk még egy romot is. Ide már erdei úton lehetett felmenni szóval jól jött a 27 sebességes keró. Nagyon nincsenek kitáblázva a látni valók így kicsit a vadászösztön és a több éves túratapasztalat vezetett bennünk az igazak útján. Ezt is megtaláltuk.
 |
 |
Én már itt éreztem, baj lesz a reggeli száguldás útvonalán visszatekerni. Ebédelés után elindultunk visszafele. Margó másik útvonalon akart hazajutni. El is indultunk azon az úton, de mivel ismét az egyértelmű kitáblázás hiányát észleltem és mert keresgélni kellett volna az útvonalat, javasoltam a járt utat a járatlanra ne cseréld fel elv alapján, hogy menjünk haza (a hegyre 1345 méter magasra) a reggel ismert úton. Hát mit mondjak… nem volt könnyű elfogadtatni Margóval. Szóval elindultunk hazafele kb. 400 tengerszínt feletti magasságról 1345-re. Az 900 méter folyamatos felfelét jelentett! Ekkor már 50 km volt a lábunkban. Az elején még ment is a tekerés sűrű megállással és folyamatos ivással, de éreztem, hogy baj lesz… Szóval teltek múltak a percek, a kilométerek már kevésbé és fogyott (na nem a testsúlyom) a lelkesedés, a lendület, az elszántság és nem utolsó sorban az emberi méltóságom. Már ott tartottam, hogy lestoppolok valakit, hogy vigyen fel a kocsiig és visszajövök Margóért és a bringákért, de az élet mindig produkál valamit. És innen kezdődik megaláztatásom igaz története.
De ezt csak emelt díjas telefonszámra elküldött sms-ért tudhatod meg. Vagy ha e-mailben kéred, akkor csak neked elküldöm :-). De egy fene világgá kürtölöm.
 |
 |
Megbeszéltük, hogy Margó előre megy (a hölgyeké az elsőbbség) és kocsival visszajön értem, közben én is haladok, tolva a bringát, mert már jártányi erőm se volt tekerni. A combom is kezdett ólomnehézzé válni és egy rendes kis görcs is kinézőben volt. Szóval Margó felszívta magát és elindult. Ekkor még kb. 700 méter szint és úgy 7 km volt hátra. Ahogy telt az idő gondolkoztam rajta, hogy sokszor egész túra alatt megyünk ennyi szintet, szóval majd csak letrappolom valahogy. Legfeljebb amúgy bónuszként megküzdök pár medvével az éjszaka a jó kis erdei fekhelyért. Ahogy telt az idő a harci szellemem is alább hagyott. Egyenek csak meg a medvék. De azért titkon reménykedtem, hogy megment a csajom.
Kedves olvasó, Én úgy még nem vártam a távolból egyre hangosabbá váló 1.3-as motor hangját, mindenemet odaadtam volna, ha láthatom szemben jönni a drága kis fekete Suzukimat. Azt se tudom, hogy elválásunkat követően hány óra vagy perc elteltével végre megláttam a kis drágáimat és tudtam… vége a szenvedésemnek, már nem kell törődjek semmivel. Kit érdekel, hogy az utolsó 200 méter szintemelkedést és 2,5 kilométert 3 perc alatt teszem meg. Ja, egyedül engem érdekelt, mert nem mindegy, hogy kocsival vagy gyalog. :-) Szóval nagy ölelkezés után bevágtam a bringát a kocsiba és tűz felfelé. Gyorsan leadtuk a kölcsönkerót majd vacsiztunk. Az előző napi kicsit keserű szállásfoglalást követően palotaként ragyogott előttem a vendégház. Meleg víz, ágy, és áram a mobilomnak, mert persze az lemerült. Fáradt túrázó nem is vágyik többre. Míg írom a beszámolót Margó már alszik is. Kitekerte magát nagyon. Ezúton is köszönöm neki.
Szöveg: Csabi
 |
 |
A többi nap:
Ezután a nehéz nap után már csak hobbiból tekertünk, Csabit nem lehetett rávenni még egy ilyen körre :-). Pihenőnapként jártunk Bohinjban és Bledben, igaz kicsit zord időjárásban, de így is nagyon szép volt mindkét városka tava. Megnéztük a Száva forrását, ami egy nagyon szép vízesés és egy könnyed kis sétával közelíthető meg.
Aztán egy picit túráztunk is, mert belekóstoltunk a Karavankák egy gyönyörű völgyébe a "Logarska dolina"-ba. Igazi csemege a hely, szépséges zöld mező, rajta legelésző tibeti jakok és a háttérben pedig kétezer méter feletti meredek falak. Totál poszterkép! A völgy végéig -fizetés ellenében - kocsival is be lehet hajtani, és innen indulnak az igazi túraútvonalak. Mi is rákészültünk, hogy nehéz túra során fogunk felkapaszkodni a 90 méteres Rinka vízeséshez, de aztán kellemeset csalódtunk. Egész könnyen elértük és tényleg óriási volt a vízesés, különösen a szikla falába épített menedékházból. Itt aztán jól kipihentük magunkat és mivel volt még bennünk erő, tovább kapaszkodtunk a következő menedékházig majd vissza. Útban hazafelé pedig a Dráva völgyében autóztunk és betértünk a szlovének második legnagyobb városába Mariborba. A városka látnivalóit nagyjából két óra alatt bőven körbe lehet járni, kellemes mediterrán jellegű épületekkel és sikátorokkal tűzdelt kisváros. Főterén épp old's mobile találkozó volt Csabi legnagyobb örömére. Ha valaki erre jár feltétlenül nézze meg a világ legidősebb ma is termő szőlőtőkéjét is, igazi különlegesség! Szlovénia ezen vidéke is gyönyörű, biztosan járunk még arra!!
Szöveg: Margó
Képek: Csabi, Margó
További képeket ide kattintva nézegethetsz
