Különleges kirándulásra indultunk, több érdekes látnivalót fűztünk fel erre a napra. Első úti célunk Zsibó (Jibou) volt, ahol a Wesselényi család kastélyát vettük célba. Sajnos a kastélyt magát belülről nem lehetett megnézni, azonban a kertjében egy botanikus kertet rendeztek be, érdekes növények, szépséges parkok várják az ide látogatókat. Az kertben két üveggömbben a világ minden tájáról összeszedett különlegességek, mini dzsungele található. A belépő 5 lei volt.

Ezután újra buszra szálltunk és elindultunk Almásgalgó irányába, a nap fő attrakciójához a Sárkányok kertjéhez. Beérve Almásgalgóra, már az útról észre lehet venni és egy tábla is jelzi, hogy fél órás sétával el lehet érni a különleges homokkő képződményeket. A kert előtt pihenőhelyet építettek, színpaddal, padokkal. Innen indultunk és először a felső úton haladtunk, hogy felülről vegyük szemügyre a több méter magas oszlopszerű alakzatokat. A falról szép rálátás nyílik az 5 hektárnyi területre. Ezután a peremen haladva végig lehet menni, van néhol jelzett út, azonban most az őszi levelek elrejtették előttünk az utat, így csak a leszakadás peremét követtük. Van egy elágazás, ahol az út befelé vezet az erdőbe, de azt nem érdemes követni, maradjunk a leszakadás szélén, mert így juthatunk el a lejáratig. A meredek lejtőnél korlát segíti a lejutást, esős időben az agyagos talaj nem lehet túl kellemes élmény. Most szerencsénk volt, mert gyönyörű napsütésben sétálhattunk. Leküzdve az akadályt, némi homokot gyűjtve a ruházatunkra és Jenny kutya szőrére már csak vízszintesben kellett visszasétálnunk a kiindulási helyre.

A Sárkányok kertje a legenda szerint egy szerelmi történet során keletkezett. Volt ugyanis egy szépséges pásztorleányzó, aki szerelmes lett a nyalka vadászlegénybe. Bimbózó szerelmüket nem nézte jó szemmel az egyik gazda, aki lányának nézte ki a nyalka vadászt. Egyik este, amikor a szerelmesek épp beszélgettek a juhok tilos helyre tévedtek. A felbőszült gazda megátkozta a fiatalokat, akik kővé dermedtek, a juhokkal együtt, de kővé vált a rosszindulatú gazda is. A legenda szerint napnyugtakor a fények úgy játszanak a köveken, hogy felismerhetővé válik az egész juhnyáj.

A legendák világából a római korba repültünk. Mojgrád faluba utaztunk, ahol nagy táblák jelzik, hogy a közelben egy római kori katonai erődítmény és város található. Ahogy behajtunk a faluba az első útelágazásnál válasszuk a bal oldali utat, ez vezet fel a falu határában magasodó hegyoldalba. Ha egy kőfejtőhöz érünk, akkor jó helyen járunk. Innen tovább kell emelkedni az aszfaltúton, a hegy tetején már be is léptünk Porolissumba, az úttól jobbra és balra romok és táblák jelzik, hogy épp mit látunk. Tovább emelkedve érjük el az újjáépített kapukat, amelyen belépve az erődítmény épületeinek alapjai vannak. A kilátás pazar, ideális volt a hely arra, hogy szemmel tartsák innen a környéket. A romok közül kiemelném a fél colossiumot. Már lemenőben volt a nap, amikor bejártuk a helyet, és különleges fények festették meg a romokat, ezzel különös hangulatot ébresztve bennünk is.





További képek a galériában