Egy gyors alvás után már hajnali 5 órakor fent voltunk. Ildi a tegnap előkészített alapanyagokból "parasztos reggelit" készített. De nem olyat, hogy: "Ne itt kaja kell vagy nem?" hanem hagymásos tojást szalonnával és kolbásszal. Kellett is az energia, mert a Rysy csúcsáról való nézelődés lett mára betervezve.

06:00-kor már indultunk is a Csorba-tó-i parkolóba. Odafelé az úton kétségeim támadtak, hogy valóban el kéne indulnunk? Hiszen tök télies táj fogadott minket a Stary Smokovec-en átvezető úton. A hőmérő -1 Celsius fokot mutatott., a fák a gyökerüktől a csúcsukig dérben pompáztak, ami a fűtött autóból valóban gyönyörű és lenyűgöző látvány volt, de kiszállva már inkább barátságtalan élménnyé változott.

No de ez minket nem hátráltatott. Zsákokkal a hátunkon elindultunk a piros jelzés felé. Na igen ám, de kezdeti dicséretre méltó iramunkat a turistaút elején keresztbe állított farönk megtörni hivatott. Lezárták azt az utat melyen haladni szerettünk volna. Biztosítással a zsebünkben mégse vágtunk neki a tiltott útvonalnak mert kicsit lentebbről a Popradi-tó parkolójából is eljuthattunk utunk első állomásához, ami a Poprádi-tavi menedékház volt.

Betonút is felvezetett a házhoz a parkolóból de mi a piros jelzést követtük az erdőn át. Lehet, hogy hiba volt? Olyan igaz cummógós talaj volt alattunk abból a magával ragadó fajtából. Tiszta sár és olvadóban (vagy még fagyóban?) lévő ezenazon kellett átkelnünk, és még a fránya szint is emelkedett nem is kicsit.

Részemre az időközben tisztuló időjárás se tudta feledtetni a reggel kapott sokkot: (Mínuszban, ködben, télen elindulni túrázni tényleg jó döntés?). Úgy éreztem, nem vagyok mentálisan és felszerelésileg felkészülve a téli túrára, se aláöltöző se ….(Hú!!! Ide most még mit is kéne gyorsan felsorolni?)

Talán minden más mégis csak volt? Csak a lelkesedés fogyott el? Lehet…

Kicsit ugorva az időben onnan folytatom, hogy elértük a házikót. Rövid eszem-iszom után a kék jelzésen csörtettünk tovább. Itt már a nap is sütött, ami tök jó volt. Kerültek is le a polárok rendesen, melyek melegen tartása eddig áldás volt most inkább koloncok voltak rajtunk. Hamar elértük az elágazást, amelytől a kék jelzés a Hinco-tavakhoz vezet, a piros viszont a Rysy menedékház érintésével a csúcsra vezet föl.

Megiramodtunk a piroson és baktattunk a saját tempókban. Ezután már csak kín és szenvedés, no meg gyötrelem következett. Az út csak emelkedett és csak emelkedett. Csak a Békás tavakat elérve vált kicsit vízszintessé az út. Mivel a Békás tavat egy oldalról nem határolta hegycsúcs (amerről jöttünk), folyton azt lestem, merre vezethet az út. "Sajnos" beigazolódott, amitől tartottam. Velünk szembe lévő csúcs oldalán cikk-cakkban haladtak az emberkék. Az órára pillantva én már tudtam, hogy ma nem megyek fel a Rysy-re. Nincs az a Isten, az a motiváció, ami engem oda felvisz, úgy hogy még sötétedés előtt vissza is érjek a kocsiig.

Röviden fogalmazva: elfogytam a láncos szakasz előtt. A már visszafelé tartó magyar túrázóktól érdeklődtünk, hogy mennyi idő lehet még a ház és milyen állapotok vannak a láncnál mert páran 10-15 percig is időztek az alján és volt aki vissza is fordult. Azt mondták, hogy eléggé le van fagyva a terep és még 30-40 perc a ház onnan meg kb 1 óra a csúcs. Így rövid tanakodás után mérlegelve a lehetőségeinket úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, mert már úgy se tudnánk napfényben teljesíteni a fel és majd a le vezető utat.

Így komótosan, felszabadulva a teljesítés kényszere alól a napfényben fürödve elindultunk lefelé. Ismét elérvén a Popradi-tóhoz már inkább nyári színekben tündökölt a környék, nem úgy, mint reggel. A vacsoránál a csapat egy része elhatározta, hogy másnap akkor is csúcson fognak állni! Ezért a Kriván "lett az áldozat". De ezt a sztorit más élményei alapján ismerhetitek meg.

Szöveg: Csabi

Képek: Margó

További képeket ide kattintva nézegethetsz