A Révi-szoros a Királyerdő hegység egyik szépséges völgye. Körösrév-nél parkolt le a buszunk. Rögtön ki is derült, hogy a hátizsákomba kifolyt kb. 1 liternyi tea, így némi kreatív gondolkodás után a kapott nylon-szatyrokat aplikáltam fel a zsákra, így legalább induláskor nem lett vizes a hátam. Már csak azon izgultam, hogy a méhecskék, darazsak ne kapjanak szagot és véljenek engem is valamiféle „édes virágnak”. (Igy utólag mondhatom, hogy megúsztam:-)

Előbb a jobb oldali körutat jártuk be a kék körön. Ez rögtön felkapaszkodik egy magaslatra ahonnan néhány perccel az indulásunk után máris pazar kilátásban volt részünk a Sebes-Kőrősre. Fotózkodás után tovább indultunk, az erdőben hamarosan a tavaszi virágok tömege mosolygott ránk, ezért a csoportunk nagy része szétszóródott és mindenféle pozícióból próbálta megörökíteni az épp aktuális fotóalany szépségét. Nem siettünk, ezért mindenki kedvére borulhatott le a földre, hogy a legkedvezőbb kompozíciót elkészíthesse. Nekem most a kakasmandinkó volt a kedvencem, de az összes szépség (pl. májvirág, kankalin, csillagvirág, pirosló hunyor stb.) is gyönyörűen pompázott. Igazi édenkert volt a hely!

Az egyik kilátópontról jól látszott az alattunk kanyargó folyó, a partján lévő menedékház és a Zichy- barlangból kifolyó patak vízesése. Itt néhányan már lefelé vették az irányt, de hívásunkra visszafordultak. Elérve a Kereszt-kilátó szikláját, megebédeltünk és élveztük a napsütést. Tovább haladtunk és nem soká valóban leereszkedtünk a folyó partjára, a vasút mellé. Itt szembesültünk azzal, hogy a sziklák milyen meredeken tornyosulnak a fejünk felé. Elértük a folyón átívelő egyetlen hidat, amin átkelve, el is kezdtük a bal oldali körút bejárását. Ez elég meredeken emelkedett, de jutalmul medvehagyma mezőbe botlottunk. Így sokan közülünk aratásba kezdtek, hogy a zamatos zöld levélből még otthonra is jusson. Emelkedőnk legtetejéről az egész szorost beláttuk, így itt pihentünk egy picit. Az időjárás játszadozott velünk, hol eleredt az eső, hol meg kisütött a nap, így a csapat állandó mozgásban volt, mert vagy öltözött vagy vetkőzött.

A Püspök kilátóról egy utolsó pillantást vetettünk a tájra, mert ezután erős lejtőt kellett leküzdeni, miközben útba ejtettük a Devence barlangokat, Réka legnagyobb örömére, mert itt végre elővehette fejlámpáját is! Aztán nemsoká újra a folyóparton találtuk magunkat. Visszaérve a menedékházhoz, megkérdeztem, hogy be tudunk-e menni a Zichy barlangba. Szerencsére még nem késtük le az utolsó vezetést, így mi is megcsodáltuk a cseppkőbarlang belsejét. Hihetetlen látvány volt, amikor karnyújtásnyira tőlünk denevérek fürtjeit fedeztük fel. A barlang után már csak vissza kellett gyalogolnunk a vasút mentén a buszunkhoz, közben viszonylag közelről volt alkalmunk megnézni a barlangból kizúduló patakocska vízesését. Nagyon szép kis túra volt, mindenkinek csak ajánlani tudom!



Szöveg, képek: Margó