Szombaton reggel kocsival indultunk Gyöngyösre, ahol az autót hagytuk. Anita, Ildi, Margó, Jenny (spániel) és én: Böbe. A buszon Parádsasvárig vettünk jegyet.

Az üveggyárnál jártunk már, azt biztosan felismerjük, gondoltuk. A busz csak az elágazásnál állt meg, így mi csak a következő településen eszméltünk, hogy rossz helyen vagyunk. Mi lenne ha simán indulnánk?

Épp jött a visszafelé tartó busz, gyors jegyváltás, majd hamarosan az üveggyárnál az igazoló jelet jegyeztük füzetünkbe. Közben hátizsák, sáror igazítás. Margó elővette a kalapácsot a csomagból. Hasznos eszköz a két napos, sátras vadkempingezéshez. Nem volt mit tenni cipelni kellett.

Erdei ösvényen beszélgetve értük el a Sós-cseri tető Hársas-tető alatti nyereg Parádóhuta-Méhészkert igazoló helyeket. Parádon megpihentünk kicsit Asztalos Johák fafaragó és a Palóc ház bejáratánál. Segítőkész helyi kislány kérdezés nélkül mesélt mindenféléről.

Folytattuk Parádfürdő irányába utunkat. A Rákóczi fa 6 m-es törzskerületét mi is lemértük. Sajnos ez egy kiszáradt, csonka öreg fa. A Szent István csevice szén-dioxidos vizét mind megkóstoltuk.

Itt Anita már nehezen jött, mert új bakancsa hólyagokat tört a talpára. Rózsaszállás erdészháznál remek sátorozó helyet találtunk, így itt éjszakáztunk.

Este közös vacsorázásnál eldöntöttük, este és reggelire mindent megeszünk. Elég nehezek voltak a zsákjaink, pedig próbáltunk takarékoskodni. Elfogyott az üveg bor is. Eddig 19,5 km-t és 640 m szintet tettünk meg. Az egész út 42,8 km,és 1435 m szint.

Reggel Anitát próbáltuk lábra állítani, aki szerint több csillag volt az égen mint éjszaka. Lassan haladtunk a hólyagok miatt, így új tervet kellett készítenünk.

Igazoltunk Disznó kőn Sas kőn és Kékes tetőn. Itt ettünk-ittunk és Anitát a sátorral, kalapáccsal felraktuk a buszra.

Mi így gyorsabban haladtunk. Kékesről lefelé kellemetlen lejtőn araszoltunk a Som nyeregig. Mátraházán lángost ebédeltünk, majd tovább gyalogoltunk a Kecske bérc sziklájára.

Innen Hanák Kolos kilátóhoz jelzetlen utat választottunk egy szúrós-bozótos úttalan utat. Szintet valóban nyertünk ezzel, de fájdalmasan. Lejtőn szerpentinezve gyorsan a Rákóczi forráshoz jutottunk. Szépen kiépített hely padokkal, szalonnasütővel.

Mátrafüredre érkezve a kápolnát alaposan körbejártuk jelet keresve, mire megnéztük a füzetet, és rájöttünk hogy a tábla az orrunk előtt van. A Szent Anna tóhoz és a Sár hegyre már elég fáradtan érkeztünk, de még a Cseplye tetőn volt kedvünk a panorámában és a siklóernyősökben gyönyörködni.A Sár hegyről már ismertük az utat Gyöngyösre, a kedvünk is visszatért.

Rákóczi Ferenc szobrától a kocsihoz mentünk ahol Anita már alaposan kipihente magát.
A jelvényszerző túra ötlete kiváló.A Mátra gyönyörű helyein visz keresztül,a füzetben alapos leírások vannak,de mi ennek ellenére is a térképre hagyatkoztunk.A jelzések jól követhetőek.A kitűző nagyon tetszetős.Ajánljuk másoknak is.

További képek a galériában