Megérkezve Pádisra azonnal túrával kezdtünk. A Galbina kőköz aljában kiszálltunk a terepjárókból és nagy lelkesedéssel vetettük be magunkat a völgybe. Lankásan, a patakparton haladtunk, majd a jelzést elhagyva a patak mederben folytattuk utunkat az Eminenciás vízesésig.

A kevés víz ellenére volt akinek sikerült nyakig merülnie egy apró mederben.(Előzőleg itt jártunkkor a patak bő vizében combközépig gázoltunk a meredek sziklafal aljában.) Mire a vízesésig eljutottunk világossá vált, hogy a legfontosabb túrafelszerelés a fényképezőgép és a legkelendőbb szomjoltó a sör. Szerencsére az alacsony vízállás miatt nem kellett a sziklafal láncos szakaszát majommód használni.

Utunk a forrásig további csodálkozással telt a táj páratlan szépsége iránt. Meredek, keskeny sziklaösvények, rövid láncos szakaszok váltakoztak. A lezúduló víz néhol kerek öblöket (örvény üstöket) váj a sziklába, majd vízesésként zuhog alá. Néhányan az alagút barlangba is bemerészkedtek. A forrástól csak 4-en folytattuk utunkat gyalog a jól kovethető sárga O, majd kék O jelzésen a Pádis menedékházig. A többiek visszamentek a kocsikhoz, és 4 keréken mentek a táborhelyig. Majd 1ooo méter szintemelkedéssel jutottunk el a Glavoi rétig. Érintettük a Csodavár függőleges sziklafala peremére épített balkonjait. A kilátásban most nem gyönyörködhettünk a szakadó eső miatt. A túra elején lazára akartam venni a felszerelést, ezért a videókamerán kívül semmit nem vittem magammal. Szó szerint bőrig áztam. Mindig tanulságos egy-egy ilyen út. Sátrunkat a Mócok temploma tövében a Pádis menedékház szomszédságában vertük fel.

Este micset sütöttünk, utána hullócsillagot lestünk, amiből nekem elég sokat sikerült látni. Egyik vezetőnk meg is jegyezte, hogy "Neked mára már betelt a csillaghullás naptárad. Elnézed előlünk." Jutott mindenkiek belőle bőven.

2.nap

Másnap, mire felkeltunk a helyiek már vártak a friss, meleg placsintával. Volt brindzás, áfonyalekváros, csokis 1 lei-ért adták darabját. A konyhára válogatósak ne nézzenek be, viszont a tészta nagyon finom.

Reggeli után a Szamos bazárt vettük célba. A Varasó házig számunkra még nem járt utat választottunk az erdőn keresztül. A háztól a P ,K majd P O jelzést követtük. Az Aragyásza barlang szádájáig vezető rövid, de meredek láncos szakaszon akadt némi problémánk, mivel Adi a szakasz közepén úgy döntött nem megy tovább. Hosszasan unszolta kis csapatunk, hogy már csak néhány méter van hátra, és nem itt jövünk vissza. A túloldalon néhány románból álló szurkolótábor is aggódva nézett bennünket. Az út további részét ügyesen végiggyalogolta. Leereszkedve a létrán a barlang belsejében köveken lépkedve nézelődtünk. A kőablakokon keresztül sejtelmes fény szűrődött be. Szűk részein sziklafalak magasodtak felénk. A patak kanyarulatait követve kijutottunk a Feredő patak vízeséséhez, majd egy tisztásra. Itt ismerőseink útba igazítottak egy jelzetlen barlang felé, amit Ildi és Misi fel is térképezett. Mi Adival a völgyben sétáltunk addig és fotóztuk a víz által simára koptatott köveket és a patak örvényeit. Visszafelé összeszedtünk egy eltévedt családot, majd a P O jelzésen visszakapaszkodtunk a dózerútra. Az eső közben eleredt és mi a Varasó háznál pálinkázást szavaztunk magunknak. Kedvesen kínáltak bennünket körte pálinkával, majd az esőről bevezettek egy fedett pihenőbe. Itt jókedvünkben sztoriztunk, nevetgéltünk, iszogattunk. Nem volt sietős, mivel a sátrainkban csak külön külön üldögélhettünk volna. Adi felfedezte a kerti toalettet, aminek nagyon megörült. Visszafelé jövet örömmel újságolta: "Ki van csempézve a budi. Lemezbódé és ki van csempézve." Kipróbáltuk, mivel úgyis untuk már a bokrokat.

Hazafelé úton gyakoroltuk a Nordic Walking használatát, majd este szalonnasütés és csillaghullás nézés volt a program.

3. nap

Reggel újra friss meleg placsintával kezdtünk, és az új nap élményeire felkészülve Csodavár túrát terveztünk. A gyalogos csapattal a S, K O jelzésen a Ponor forrás érintésével közelitettük meg európa leglátványosabb monumentális karsztjelenségét.

A másik csapat kocsikkal érkezett a megbeszélt helyre. Sodronyon, majd óriás köveken ereszkedtünk le a Nagy portáléba. A barlang főbejárata 78 m magas és 30 m széles. A sziklafalak 200 m magasságban húzódtak fejünk felé. A látvány rabul ejti a szemlélődőt. Itt rövid tanakodás után néhányan a Csodaváron keresztül a hátsó portáléba mentünk át. Benne a gyors folyású vár patak dübörgött. A kövekre csapódó víz párába burkolta a barlangot, míg mi lábszárközépig érő vízben gázoltunk. A túloldalon meredek kaptatót követően végigjártuk a balkonokat. Ezúttal remek kilátás tárult szemünk elé.

A Glavoi réten keresztül tértünk vissza a sátortáborunkhoz. Este tábortűz és a szokásos csillaghullás....

4. nap

Újabb reggel és újabb készülődés. A fiúk barlangászni indultak. Mi, a 3 lány túrára készültünk, de mivel épp eleredt az eső beültünk a szürkébe (kisbusz), hogy várunk egy kicsit, aztán indulunk a kilométereket róni. Sajnos a kocsiban megtaláltuk az áfonyalikőrös üveget. Az eső órákon át zuhogott, a likőr fogyott, de mi egyre vidámabbak lettünk. Megérkeztek a fiúk is, igy már nem indultunk el túrázni sem. Az üveget elkobozták azzal a felkiáltással, hogy ma már vizet sem ihatunk. Mi ezen is csak mosolyogtunk. Ők nem tudták, hogy a laposüvegbe kitöltött alkohol még hiánytalanul a hátizsákban lapult. Ez az utolsó este hangulatát is megalapozta. Jókedvűen, nevetgélve telt az idő a tűzrakás és a padlizsán sütés közben. Másnap áttettük táborhelyünket az Aranyos völgybe, de az már egy másik beszámoló. Jó felfedezést a Pádis fennsíkra mindenkinek!