Montenegró, a természeti csoda

Montenegró számtalan lehetőséget nyújt az ide érkezőknek, egzotikus öblöket, magas hegyeket, erdőket, kanyonokat találhat meg itt.

Délelőtt indultunk el Debrecenből. Debrecen- Keleti p.u. -Szabadka-Bijelo Polje-Bar útvonalon haladt a vonatunk.

Hatalmas hegyek között több száz alagút és vasúti átjáró van útközben. Ezt a vasútvonalat egykor TITO építette, hogy összekösse a fővárost a montenegrói tagköztársaság Podgoricával és Bárral az Adria kikötő várossal. A vasútvonal különösen a montenegrói vonalon látványos, itt néhol 1000 méter fölött kanyarog és három jelentős hegyvonulaton halad keresztül, miközben a közúthoz képest több 100 méterrel is magasabban haladunk. Ezt a szakaszt már reggel négy –öt óra után érinti, igaz mi 180 órás késés miatt hét óra felé léptünk be Montenegróba. Podgorica fővárosa után, a csodálatos Skhadari tó és egy hosszú alagút után megérkeztünk Sutomoréban. Azok, akik nyugat felé , Petrovac, Becici, Budva, Kotor strandjai felé vették az irányt nekik ez volt a végállomás . És itt  végre megpillanthattuk a csodálatos Adriát.

Mi a végállomásnál szálltunk le és dél volt mire Barba értünk.

Itt a leszálló utasokra taxisok csapnak le, és aki hajlandó alkudozni a taxisokkal 25-30 euro áron szívesen elviszik Ulcinjba. De mi a 3 eurós buszt választottuk.

Ahogy felszálltunk a buszra, a sofőr úgy vezetett, mint egy gyerek, össze- vissza kapcsolgatott, vagy éppen majdnem elaludt a volánnál.

Az ajtó nem záródott jól, mint kiderült, ahogy a párom nekidőlt.

Ahogy megérkeztünk, a belváros felé haladva kis utcácskák vezetnek felfelé a völgyben. Tudni kell, hogy Ulcinj alig néhány kilométerre fekszik az albán határtól. Látványosságai közé tartozik a romjaiból épülő romváros a kalózok bástyája és az óra torony. A vendégek kiszolgálásáról számos étterem, bár gondoskodik, valamint a város belsejében nagy számban találhatóal üzletek és szuper marketek.

Mi már tavaly is itt nyaraltunk 25 eurót fizettünk a kis szobáért és úgy gondoltuk az idén is így lesz. Most a szállásadó 30 eurót kért , rövid gondolkodás után elfogadtuk az ajánlatát . A szobák egyébként egyszerűek, tiszták, szépek és rendezettek. Minden szoba légkondicionáló berebdezéssel van ellátva.

Első nap reggel taxiba ülve (5 euro) indultunk a Velikij Plazsra, ami öt kilométerre található a Mala Plazstól de olyan lassan haladt a kocsisor,  hogy  a félutat elhagyva kiszálltunk és gyalog tettük meg az utat. Velikij Plazs hangulatos 18 km-es homokos tiszta part és itt járnak hajók a partok között.

Második nap a Kotori óváros megtekintése volt.

Közel 20 méter magas védőfal, 5 km hosszan öleli körbe az óvárost egészen fel a sziklás hegyoldalig.

Egy kis túrával több száz lépcsőn kapaszkodunk, fel a Szent János erődbe ahonnan 200 méter magasságból belátjuk az egész várost és a környező öblöket.  A kilátás lenyűgöző ennél még sokkal több lépcső megmászása árán is megérné felmenni. Visszafordulva lettünk figyelmesek egy jelzésre, amely a Szent Iván romjaihoz vezető utat mutatta. Egy kis ablakon másztunk ki és egy éppen nem kitaposott úton mentünk le a romokhoz. Itt található a kolostor és itt fedeztünk fel egy piros fehér kör turistajelzést, ami  Lovcenbe(1.30 óra ) vezet.

          Mi azonban lefelé vettük az irányt, amely közvetlenül a Kotori óváros nyugati kapujához vezetett minket.

A városfalon három kapu nyílik és mindhárom Kotor legjelentősebb műemlékéhez a Szent Triton katedrálishoz vezet.

           Még egy kis nézelődés az óvárosba és a Déli kapun jöttünk ki. Itt egy egész napot el lehet tölteni, de mi a fiuk miatt mentünk a buszhoz.

És persze ahogy a fiuk túl frissek voltak még délután lementünk a partra.

Mivel másnap sem voltunk fáradtak egy újabb kirándulást terveztünk. Budváig ugyanazzal a busszal mentünk és onnan Cetinjébe.

Cetinjéből taxival lehet feljutni (25 euro ért)  a Njegos-mauzóleumhoz ami a Jezerski-csúcson épült. Cetinjétől 13 km re található.

Ahogy elértük a Nemzeti Parkot (itt a belépő: 2 euro) az út  tölgyesekkel és bükkösökkel  szegélyezett, kanyargós meredek út vezetett felfelé minket.

Lovcen  Nemzeti Park önmagában is alkalmas egy heti nyaralásra, amely alatt hódolhatunk kerékpározásnak és hegymászásnak. Legmagasabb csúcsa 1749 m.

Megérkeztünk a mauzóleum parkolójához itt a taxis megvárt minket (egy órában állapodtunk meg). Innen 461 lépcsőfok vezet felfelé a körpanorámához.

Itt a Lovcen –hegy szentnek számit a legtöbb montenegrói szemében. Minket azonban a mauzóleum köré épített körpanoráma érdekelt. A belépés 3 euro volt oda ahol II. Péter Petrovic sírja található.

Nagyon szép a kilátás, érdemes megnézni. Lefelé menet étterem és ajándékbolt is található.

Vissza útban a taxis egy kis kitérővel felvitt minket egy kilátóhoz. Lenyűgöző látvány fogadott minket.

Itt lehetett vásárolni helyi délszláv frissítőket, sajtot, mézet, njeguski sonkát,borokat (Vranac,Pro Corde, Crmnicko ).

Utána elindultunk lefelé, Cetije központjába.

Az idén sem akartuk kihagyni Albániát és az utat az utolsó napra hagytuk.

A határhoz érve, útlevélvizsgálat közben egy kis gondunk akadt. Nem akarták elfogadni a személyi igazolványunkat.

Leszállítottak minket a buszról, magyaráztuk nekik hogy az elmúlt évben nem volt gond az igazolvánnyal.

Hívták a főnököt, (persze a busz elment közben) és újra elkérte az igazolványokat, és rájöttek, hogy hibáztak.

Elnézést kértek tőlünk és utána egyből intézkedtek. Megállítottak egy szerb autót, amibe beültünk és bevittek minket Shkodarba.

Shkodar városa előtt tavaly egy fahídon kellett átmenni, most építettek egy új hidat. Tavaly a Rozafa vár és Skhadari tavat tekintettük meg az idén a Messi híd volt a cél.

Hét euróban egyeztünk meg egy taxissal, aki elvitt minket. Egy kattintásnyi időnk volt csak és rögtön indultunk vissza a városba.

Shkodérban megtapasztalhattuk, hogy közlekedési kultúra nincs, azon kívül, jobb-bal oldalon mennek az autók, a kerékpárosok pedig középen vagy éppen ahol van hely, mindenki jön mindenhonnan és mindig dudál és indexel, annak van elsőbbsége, aki előrébb van.

A városban található több mecset, ahol 5-ször szólítják imára a híveket.

Nagy a szegénység, itt szemmel láthatóan megtapasztalhattuk. Kis városnézés, utána a délutáni busszal mentünk vissza Ulcinjba.

Másnap délelőtt rövid strandolás, majd utazás Debrecenbe.  Érkezés a késő esti órákban.

Busz közlekedés

Ulcinj-Bar (3euro)

Ulcinj-Kotor(9euro)

Ulinj-Budva(7 euro)

Ulcinj-Shkadar (6euro)

Budva-Cetinje(3euro)

Hajók

Mala Plazs-Velikij Plazs (9 euro oda vissza)

Mala Plazs-Budva (22 euro)

Nyelvismeret

szerb

angol

német

orosz (sok a turista)

olasz (különösen Albániába szeretik ezt a nyelvet)

Összegezve: Nagyon szép ez a kis ország, tele van meglepetésekkel. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem járt ott.

Medgyesi Anita

További képeket ide kattintva nézegethetsz