A Sportegyesület április 17-én tagjai részére 11 km-es túrát szervezett Erdély egyik legszebb részére Vársonkolyosra. (A Szakszervezet a túrán résztvevő tagok és hozzátartozóik költségeit átvállalta, amelyet ezúton is köszönünk.)
A túrózni vágyók és családtagjaik reggel 6 órakor gyülekeztek Debrecenben a Tesco parkolójában, kicsit még álmosan ám várakozással teli arccal. A más telephelyen dolgozó kollegák örültek az egymás viszontlátásának és a kis "csapat" tagjai hamar szóba elegyedtek, ami az amúgy sem túl hosszú utazást (kb. 160 km) még kellemesebbé tette.

A környéken történt baleset okozta kis kerülő után kb. 09.30 órakor meg is érkeztünk Vársonkolyosra. A gyakorlott túrázók felkészültek az induláshoz, a gyakorlatlanok egyelőre csak tapasztalatokat szereztek a felszereléseket illetően a következő túrához. (túra cipő, túra bot)

A túravezető: Kovácsné Blaskó Margó eligazítása után elindultunk. még nem sejtve, hogy pontosan milyen nehézségek várhatnak ránk Erdély ezen vadregényes részén.
Rövid emelkedő után megérkeztünk a Zichy-kastélyhoz, melynek udvaráról festői szépségével tárult elénk a völgyben kanyargó Sebes-Kőrös. Lenyűgöző volt a látvány.
S talán ez volt az a pillanat, amikor már nem számított az előttünk álló nehézség, amely még közelebb hozhatta a túrázókat a természet adta szépséges táj megismeréséhez. A kastély udvaráról elindúlva kezdődött meg az igazi túra, az először túrázók nagy meglepetésére egy kb. 45 fokos szögben kb.15 m szakaszon való leereszkedés. Ezt követően végig vadregényes táj fogadta a kíváncsi szemeket. A keskeny, le-fel kanyargó ösvényen haladva eljutottunk a Szelek barlangjának bejáratához, ahol a már kimelegedett túrázók ízelítőt kaphattak a zárt barlang bejáratánál lévő csövekből előtörő hűsítő szélből, mely olykor-olykor 50 km-es sebességgel tör elő az 50 km-es hosszú 4 emelet magas csak barlangászok által járható barlangból.

Ezt követően az avar lepte hegyoldalról leereszkedve egy tisztás fogadott bennünket, ahol az avatatlan túrázóknak lehetőségük nyílt a lengő híd adta félelmek leküzdésének megpróbálásához. Tovább haladva az ösvényeket többször keresztezte a Misid patak, amelynek látványa mindenkit magával ragadott, a rajta való átkelés pedig nem is volt olyan egyszerű. Volt, aki a fénykép kedvéért, volt aki akaratán kívül ismerkedett meg közelebbről a hűsítő patak vizével. A túrázók egymást segítve küzdötték le a nehézségeket.

A visszaút megkezdése előtt rövid ebéd szünetet tartva, ki a patak kövein ülve, ki a lombok között bujkáló fénysugár melege alatt fogyasztotta el kis elemózsiáját, s pihente ki az út eddigi fáradalmait. A vissza út szintén tartogatott megpróbáltatásokat, melyet mindenki derekasan állt.

Aki korábban nem próbálta itt szembesült 2 alkalommal is a függő hídon való átkeléssel, mely csak fokozta az amúgy is csodálatos látványt. Szintén függőhíd biztosította az átkelést a Nagy Magyar Barlang bejáratához.

A barlang történetéről idegenvezető adott tájékoztatást mely szerint a barlang már az őskorban is lakott volt. Ezt igazolta az ott talált leletek sora (pl. csiszolt kőszerszámok, csontból készült szúró alkalmasságok, bronz edények stb.) Megtudtuk, hogy a barlang bejárata 22 m magas és 33 m széles. A bejárathoz közel volt az ősemberek konyhája, aztán beljebb haladva egyre hűvösebb levegő fogadott minket, elkelt a pulóver is. A barlang jelenleg látogatható részének utolsó részében valaha temetkezési hely volt, most csupán denevéreket láthattunk a monumentális falak között.

A barlanglátogatást követően kissé fáradtan indultunk a buszokhoz. Volt aki fizikailag is emlékezni akart erre a csodálatos tájra ezért néhány terméskő darabbal tette ezt még emlékezetesebbé.

A visszaút alatt szinte mindenkinek volt miről beszélni és már elkezdődött az érdeklődés a következő túralehetőség szervezéséről is. Összegzésként elmondhatjuk, hogy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak az egykori őseink földjén való látogatással.

Köszönet illeti a túraszervezőt Kovácsné Blaskó Margót és férjét Kovács Csabát, akik a túra útvonalat feltérképezve, felkészülten vezették a túrázókat. Külön köszönet illeti a gyerekeket, akik felnőttként ügyesen teljesítették a távot valamint a túravezetők 10 éves spánieljét, Jennyt, aki, mindenkivel barátságosan, korát meghazudtoló fürgeséggel követte kétlábú túratársait.



További képek a galériában