Svájci élménybeszámolónkat (archívum) biztosan - évtizedekig - nem tudom majd túlszárnyalni, de két nappal a 2009. évet követően már mi is beindultunk "túrailag"!

Szóval a 2009. évi első munkanapig nem volt szándékunk a menyasszonyommal, hogy a tévé vagy a számítógép előtt tespedve pihenjük ki az "ünnepek okozta fáradalmakat", így elhatároztuk, hogy egy könnyed téli túrával és egy kis szánkózással (talán téli bobozással) indítjuk az új évet. Andi kedvence a Mátra (enyém - még mindig - a Zemplén :--))), vagyis, hogy kedvébe járjak Mátrafüred és környéke lett a kiszemelt túrahelyszín, január 2-4. között. Mivel Mátrafüreden két szánkópálya is van, minden úgy indult, hogy kellemesen érezhetjük magunkat a fent jelzett időpontban. Margó - és az Internet - segítségét kérve, szilveszter napján már körvonalazódott túránk tervezett útvonala, mondhatni már-már a teljes program.

Mivel mi még sosem túráztunk télen, ezért alaposan felpakolva indultunk útnak (gondoljuk csak el: a két nagy szánkó egyből beterítette a hátsó üléseket).

1. nap

Megérkezve a szálláshelyre csupán egy ebédet engedélyeztünk magunknak, s már indultunk is az első látnivaló felé, amely az 1900-ban épült Kozmáry kilátó volt, amely alig párszáz méterre volt a szállásunktól. Nagyon sokan szeretnek télen is túrázni, mi már utunk elejétől folyamatosan találkoztunk "kirándulókkal". Mivel a legtöbb túraútvonalon egy "hónyomtávon" történt a közlekedés, néhol különösen érdekes volt az előrehaladás. Ezekre a napokra a meteorológia a hegyekbe napsütést, az alföldre igen hideget jósolt, ami - beszélve az otthoniakkal - megalapozottnak minősült. Hó ugyan nem sok volt, de az ún. dara "imitálta" a talpunk alá a "fehérséget". Az mindenesetre hamar látható volt, hogy Mátrafüreden biztosan nem fogunk szánkózni, ellenben a Kékestetőn (vagy Mátraszentistvánon) ehhez elegendő a hó.

Így arra gondoltunk, hogy a Muzsla-tető, a Rákóczi-forrás, a Hanák-Kolos kilátó és a - kegyhelyként is ismert - Máriácska megkeresése belefér még - sötétedésig - az első napi túratervbe. A sárga jelzésen elindulva elértük a Muzsla-tetőt, nagyon szép fentről a téli táj, a kilátóból pedig belátható egész Mátrafüred. Bár még jó néhány látnivaló állt előttünk, én már akkor is azt gondoltam, hogy a legszebb látvány ott tárul szemeim elé (később nem is csalódtam megérzésemben). Az a rengeteg fa (erdő), amely főként fenyő, igazán megadta azt az érzést, amiért az ember télen is képes útra kelni. A mérhetetlen fehérség komponálva a zölddel hihetetlen harmóniát tud előidézni, még ha ezért egy kicsit muszáj fázni is ….

Tudtam én, hogy bejön Margó jóslata, vagyis jól fog majd esni a magunkkal vitt forró tea, de azt nem sejtettem, hogy a mátrafüredi forraltbor (a fehér különösen) mennyit tud javítani a fagyos testrészeinken, és a lelkünkön. Nekem a bazársorral szembeállva az attól jobbra eső - ételt is biztosító - sárga színű "büféből" (sajnos a nevét nem jegyeztem meg) vásárolt ízlett a legjobban, s az is biztos, hogy akármikor is fogok télen arra járni, azt nem hagyom ki….

Visszatérve az élménybeszámolóhoz a nap egyetlen nehézségét a Hanák-Kolos kilátó megtalálása okozta, mivel, mint később kiderült - egy rövidebb ösvényt találva,- a jelzett útról letérve, éppen elég volt ahhoz, hogy ne vegyük észre a kilátót (pedig akkor csak 100 méterre volt). Végül is visszafelé már sejtettük, hogy csak ott hibázhattunk, így már megtaláltuk a bobpálya kerítését is, persze előtte meglátogattuk a Bérc Hotelt és a Református egyház üdülőjét.

Azért szeretem a túrázást, mert soha nincs feleslegesen megtett út. Ha netán eltéved az ember, mindig kap valami szépséget (táj, élőlény, akár az ég színe) a fáradozásaidért. Nos, most is így történt, arról nem beszélve, hogy tett az ember valamit az egészségéért, szellemi fáradtságának (és lelkének) regenerálódásáért.

Még egy dolog: kezdetben mindig bosszús voltam, hogy miért nem lehet jobban kitáblázni a látnivalókat, mígnem egyszer megértettem nincs is annál nagyobb öröm, amikor az ember akár egy kis kerülővel, de - többnyire önállóan - éri el a célját, éppen úgy, mint a nagybetűs ÉLETBEN!

Visszaérve a Rákóczi forráshoz, rátértünk a Máriácska felé vezető útra (piros), s bár kezdett sötétedni, már nem akartuk feladni! Gyönyörű kis hely, jó volt ott egy kicsit megpihenni, s jó lesz majd nyári arcát viszontlátni. Mert bizony megfogalmazódott bennünk, hogy e táj igazi szépsége is majd csak akkor tárul elénk, ha minden évszakba teljesítjük a túraútvonalát.

Leérve a völgybe következhetett a már fent említett forralt bor elfogyasztása, így kissé befagyott orrunk "automatikusan csöpögőre állította magát". Persze nem ettől volt oly finom :, hogy ne legyek gusztustalan…. Ez volt az első nap krónikája. Fáradtan, de maximálisan elégedetten tértünk nyugovóra….

2. nap

Cél: szánkópálya keresés. Irány Kékestető!

Autóval indultunk útnak, a kocsit a parkolóban hagyva a kilátó alatti dombra igyekeztünk. A parkolóért 10 óra után (a mátraházai parkoló-őr elmondása alapján) néha közelharc folyik, így igyekeztünk. A kocsik valóban egymás után álltak be, mintha egy koncertre érkezne a tömeg. Mint kiderült előtte való nap jelentették be, hogy a Kékesen is megnyitják a sípályát (figyelem: már éjjel is!), így érthető volt mi az oka e végeláthatatlan karavánnak.

Magunkhoz vettünk szánkóinkat, s már siettünk is a tévétorony (kilátó) felé, ahol éppen akkor kerítették le a már balesetveszélyesnek ítélt területet. Persze bátrak mindig akadnak, így félórával az érkezésünket követően átléptük a "kijelölt határt" (mi ugyan csak gyalogosan, de akadtak jóval bátrabbak is). Magyarország legmagasabb pontján már minden adott volt a szánkózáshoz, a hógolyózáshoz, így megkaptuk, amiért odaindultunk. Kb. két óra szánkózás elég volt, hogy szemeim elé képzeljem a tegnap oly finom forralt bort és rávegyem kedvesemet, hogy elég volt ebből ennyi…

Mátraházán jöhetett a már jól ismert lángos (hiszen a tulajdonost már közel 10 éve ismerem), nem mellesleg szerintem az ország legjobb lángosát Ő készíti! Majd a kocsit letéve ismét megihattuk a forralt bort, s bár a vörös nem volt olyan finom édes, mégis hamar lecsúszott :. Így következhetett a második - igazi - túrázás, amelynek úti célja az Ördögforrás volt. A forrás a leírások alapján a bővizű, de sajnálattal állapítottuk meg, hogy egy csepp víz sem folyik - legalábbis télen - belőle. Ettől függetlenül nagyon kellemes sétát tettünk a szép és könnyen járható útvonalon. Félve írom le, - mert lassan már alkoholistának fogok tűnni -, hogy a forralt bor hazafelé is lecsúszott….

3. nap

Reggeli és csomagolással telt, majd kb. 9.30-kor Debrecen felé vettük az irányt.

Konklúziók:

1. A téli túra semmivel sem ad kevesebbet, mint a nyári (SŐT!). A hidegre a meleg ruha (és a forralt bor :); a napszúrás ellen az árnyék (most "hűvös") mindig a legegyszerűbb megoldás.

2. A táj - akárcsak a többi évszakban - mindig gyönyörű, a természet mindig valós szépséget idéz szemeid elé.

3. Úgy fogom várni a következő téli túránkat, mint síelő a havat!

Köszönetnyilvánítás:

1. Margónak, amiért most is kisegített a túra útvonalának pontos megtervezésében!
2. Menyasszonyomnak, aki nemcsak a szállásért és étkezésért volt felelős :--)).
3. Az autómnak, hogy nem hagyott cserben (ezért Skoda Fabia :)!
4. Az Olympus (mju) fényképezőgépemnek, amely a túra megörökítését támogatta.
5. Mindazoknak, akik valaha is hittek bennem…..(és most is elolvasták soraimat)!


Jó túrázást kívánunk Mindenkinek a 2009. évre is!!!!

Túrabaráti üdvözlettel:

Póser Andrea és Nagy Róbert

Debrecen, 2009-01-09.



További képeket ide kattintva nézegethesz