Tátrai hétvégénk utolsó esti beszélgetése alkalmával nekem szegezte Margó a kérdést, vagy állítást: Megírod a beszámolót!? Mivel én voltam a legharsányabb vacsora után nem gondoltam, hogy nemet mondhatok (de nem is akartam).

A Rysyre vezető út hatására lábaimban kellemes, remegő fáradságot éreztem. Nem tudtam reggelre jobb vagy rosszabb lesz-e, ezért nem gondoltam csúcstúrára, inkább egy szép völgyben sétáltam volna. Margó este tervezett, olvasott, térképet böngészett, majd ismertette a holnapi túratervet: Szép idő lesz, még nem másztunk csúcsot, így a Krivánra esett a választása. A térkép és leírás szerint 2.20 perc a felfelé út.

Na, jó, majd lesz valahogy, gondoltam! Reggel 5-kor ébresztő, pakolás és csodálatos csillagfényes hajnalon Csabi elvitt bennünket az indulási ponthoz a Háromforráshoz (Tri studnicky 1140 m). Már itt meglepetés várt ránk, mert a tájékoztató táblán a menetidőként 3 óra 45 perc szerepelt. Ezt megszorozva kettővel (az előző napok tapasztalatai alapján) nem valami biztatónak tűnt. Csabi előző este kiszámolta, hogy ha 5 km az út és kb. 1400 m szintet kell leküzdeni az azt jelenti, hogy 3 méterenként 1 métert emelkedik az út. Így is volt!

Előbb tarvágáson, majd fenyvesen keresztül emelkedett utunk, a hőmérő -1 °C-ot mutatott, ennek ellenére igen hamar könnyíteni kellett a ruházatunkon. Bal kéz felől végig a Liptói havasok vonulatában gyönyörködhettünk előttünk, pedig hívogatóan magasodott a Kriván jellegzetes ferde csúcsa. A fenyőfák egyre kisebbek lettek és láthatóvá vált a felfelé vezető út, rajta az apró mozgó pontokkal. Margó és Gabi nagyon lelkesek voltak. Meglesz most már, felérünk! - mondogatták. Nagyon közel vagyunk kb. 1 óra alatt felérünk! Én kicsit többre saccoltam az utat, mivel sziklás rész következett itt-ott látható úttal. Többnyire mászni és keresni kellett az utat, néhol négykézláb haladtunk, de a cél végig előttünk volt. A csúcsra kell érni!

A Kis-Krivánt (Maly Kriván 2334 m) a gerincen haladva hódítottuk meg, erős szélben, szikrázó napsütésben, a jobb oldalunkon a Kriván-szakadék szédítő mélységében gyönyörködve (már aki lemert nézni!). A mászás és az éhség hatására remegő térdekkel ültem le a Kis-Kriván szélvédett sziklája alá, ahonnan láttam a csúcsra vezető sziklás terepet. Úgy döntöttem ennem kell!

Kimerülten gubbasztottam a szilafal alatt és hol a visszafelé vezető utat, hol a csúcsra törekvő emberek után néztem. Félelmetes volt mindkét irány. Hogy bátorságot gyűjtsek a vésztartalék 3 cent pálinkámat is megittam. Mindent megeszek, amit felcipeltem! -határoztam el. Biztattam Margót és Gabit induljanak nyugodtan, én még nem döntöttem el, hogy felmegyek vagy visszafordulok. Kis győzködés után csillogó szemmel vágtak neki az utolsó szakasznak. A Pál-háton haladva (Pavlov chrbát) a Kriván nyergen át érhető el a 2495 m szépséges csúcs.

Lassan a kis pálinka, az elfogyasztott ebéd megtette a hatását. Megszűnt a lábam remegése, kevésbé félelmetesnek láttam az előttem magasodó sziklákat. Segített a döntésben egy kedves fiatal magyar túrázó, akinek ezúton is köszönöm. Azt mondta, hogy ha most nem megyek fel, holnap nagyon fogom bánni! Szép az idő, még nincs késő mérlegeltem és elindultam. Társaim figyelték, hogy melyik irányba indulok, biztatva, fülig érő mosollyal integettek felém.

Több pihenő és néhány nehéz sziklás rész leküzdése után a csúcson találkoztam a többiekkel. Körül sem mertem nézni a keskeny sziklaperemen állva. Gyorsan leültem a kereszt alá és kértem Margótól néhány csúcsfotót. A hegyen ebédidő volt. Egy csapat gázfőzőn készítette ebédjét, mi a nyugati szélvédett oldalán üldögéltünk, napoztunk és megbeszéltük a lefelé utat.

A lejutás érdekében a legstabilabb fenéken araszoló mozgást is alkalmazni kellett, lassan de biztosan alapon. Az apró köves meredek hegyoldalon elértük az elágazást. Már előre eldöntöttük, hogy a változatosság kedvéért a másik úton megyünk le (hosszabb, de könnyebbnek látszott). A völgyből a felhők felfelé szálltak, hamarosan csak az utat láttuk és a felhőket. Szerettünk volna sötétedés előtt leérni a parkolóhoz, versenyt futottunk az idővel. Margó szaladt elől, az utat néhol csak érzésből követve. 9 óra 56 perc menetidő után, fáradtan, de csúcsérzéssel, feltöltődve érkeztünk a célba.

További képeket ide kattintva nézegethetsz