1.nap - Lavaredo tornyok (Tre Cime di Lavaredo)

Útvonal: Rif. Auronzo (2320 m)-105-ös út Forc. La Col. Di Mezzo (2315 m)-Alta Via delle Dolomiti - Col Forcellina (2232 m) - Locatelli ház (2405 m) -101-es út - Rif. Lavaredo (2344 m)- Capella d. Alpini (2314 m)-Rif. Auronzo (2320 m)

Az első igazi túranapunk a Dolomitokban. A szállásunk a Cortina Campingben volt, sok telepített lakókocsi között. Cortina a hegyek között fekszik, akármelyik irányba is tekintesz igazi "nagy" hegyek vesznek körül.

Cortinából a Misurina tó felé vettük az irányt, itt kötelező fotózás és néhány prospektus beszerzése után tovább araszolgattunk fel a hegy felé. Az út felső szakasza fizetős, 20 euróért mehet fel egy autó az Auronzo menedékházig. Kifizettük, és hihetetlen szerpentinek következtek!

Aztán hamarosan feltűnt a sziklák között a ház, előtte pedig parkolóőrök irányították a már akkor is nagy számú autóforgalmat. Készülődés közben már a látványt sasoltuk, mert már innen is csodás panoráma vett körül minket. Láttuk, hogy igen sokat nekilódulnak az útnak, ami a hegy alatt vezetett, gondoltuk, biztosan ez lesz a mi utunk is, így csatlakoztunk a népekhez. Akkor kezdett gyanússá válni a kép, amikor az előttünk lévők már a sziklákon kapaszkodtak felfelé. Letekintve a házhoz kiderült, hogy van egy alsó út is a parkolótól, így a nagyon köves hegyoldalból szépen leereszkedtünk és csodák csodája valóban megtaláltuk a 105-ös jelzésű utat.

Ezután szépen megkerültük az előttünk tornyosuló sziklatömböket közben pedig ámulva figyeltük a körülöttünk lévő hegyeket. Hamarosan feltűnt a híres három torony, a Drei Zinnen vagy olaszul a Tre Cime di Lavaredo, vagyis a Lavaredo tornyok. Monumentálisabb volt, mint hittem!
Az útvonal végül is a tornyok megkerüléséről szól. Előbb csak oldalról láthatod, aztán attól függően, hogy melyik utat választod, alsót vagy felsőt egyre nagyobb rátekintésed lesz a közel 3000 m magas sziklákra. Mi az alsó utat választottuk, amit nem bántunk meg igaz jó sokat kellett leereszkedni, aztán meg jó sokat kellett újra felmászni, de olyan pazar volt a látvány a menet közben lévő tengerszemekkel és menedékházakkal, hogy ez alapvetően megérte a fáradságot.

A menedékházakban mindig rengeteg turista volt, akik pótolták elhasznált energiájukat. A menedékházakban a képeslapok mellett egyéb szuvenírhez is hozzá lehetett jutni, én a botcímkéket részesítettem előnyben. Ez egy kis fém dombornyomású tárgyacska, amin az adott hegy és a menedékháza van feltüntetve. Áruk 2, 8 - és 3 euró között mozgott, persze a házakban lévő bélyegzőket is használtam a Dolomit útlevelembe (amit szintén a házakban lehet megvenni, és csak úgy saját szórakoztatásul lehet benne gyűjtögetni a bélyegzőket).

A Locatelli háznál már lehetett látni a sziklákba vájt első világháborús üregeket és barlangokat. Mi rövid pihenő után folytattuk utunkat és egy utolsó emelkedő után elértük a Lavaredo menedékházat, innen már kész sztráda vezetett vissza az Auronzo házhoz. A parkolóban ekkor már csak néhány autó volt a miénken kívül. A túra kellemes volt, az idő a sok bámulással és fotózással jól elment.

2. nap Cinque Torri

Útvonal: Rif Bain de Dones (18889 m)-piros jelzásen fel- Ri. Cinque Torri (2133 m) - Rif. Scoitolli (2225 m) - 439-es út - Rif. Averau (2413 m) -Rif. Nuvolau (2575 m) - Forc. Averau (2435 m) - Limdes-tó - 424-es út - Rif. Bain de Dones (1889 m)

A Bain de Dones menedékháznál parkoltunk le, innen a fiúk felvonóval mentek fel, mi pedig Ildivel gyalogolni kezdtünk. Jól esett a tegnapi sziklaormok után a fenyveserdő szépsége. Kb. 1 kilométer után az erdei ösvény becsatlakozott a leaszfaltozott úthoz, így a Cinque Torri menedékházig már ezen mentünk fel.
A háznál Ildi kertészkedési hajlamát élte ki, amikor gyomlálni kezdte a ház melletti bekerített kiskertet és egyszer csak felkiáltott, "ez havasi gyopár!". Valóban ott pompázott előttünk teljes életnagyságában az eddig csak képeken látott növényke. A Cinque Torri torony ekkor még csak monumentalitását mutatta.

Utunkat tovább folytatva hamarosan feltűnt a "felvonós ház" melyet a helyiek és mindenki más csak Rifugio Scoiattoli-nak nevez. Innen Pazar, fenomenális szavakba nem is önthető látvány fogadott. A Cinque Torri is megmutatta igazi arcát. De előtte, mögötte és mindenütt máshol égbe nyúltak az óriási hegyek.
Gyönyörű volt!!

Mielőtt utunkat folytattuk volna kis időt eltöltöttünk a ház melletti szabadtéri múzeumban, mely az első világháború mindennapjaiba engedett bepillantást. Sok-sok fotó és bámészkodás után már láttuk célunkat a Nuvolau csúcsot.


Előbb az Averau menedékházat értük el, ahol hideg szél fújt, majd elindultunk a sziklákon a csúcs felé. Nagyon sok ember jött le és ment fel a csúcsra. Ezt már alulról is láttuk, ahogy az apró emberkék mozogtak a hegy gerincén. A Nuvolau menedékház a különleges formájú hegy legtetején van 2574 méter magasan, ahol káprázatos körpanoráma fogadott bennünket.
Ebédelés közben havasi csókákban gyönyörködtünk, akik a gravitáció törvényeit megsértve akrobatikáztak a levegőben. Órákig bámultuk őket, hogyan buknak le a mélybe bemutatva mindenféle olyan mutatványt, amit a műrepülők szoktak. Hihetetlen látvány volt!


Aztán fájó szívvel, de csak elindultunk lefelé. Itt túratársaim csalódására az Averau-t kellett megkerülni így újra emelkedni kezdtünk. Utunk közvetlenül a hegy lábánál haladt. Ez már igazi magashegyi útvonal volt. Aztán a hágó után elkezdtünk ereszkedni egy vadregényes sziklavölgyben. Elértünk egy tengerszemhez, ami zölden csillogott a délutáni napfényben. Közel a főúthoz a Falzarego patak mentén folytattuk utunkat vissza az autónkhoz.

Menet közben visítást hallottunk és mindannyian a fákat kezdtük el kémlelni a hangot kiadó madarat keresve. Aztán Csabi felkiáltott, hogy "Ott van a patak túlpartján". És tényleg….. a fülsiketítő hangot egy kis kövér mormota adta ki magából. Lefotózni sajnos nem sikerült, de videón meg van :-)

3. nap

Útvonal: Olimpia kemping-408-as út-P.so Posporcora (1711 m) - 401-es út - P.te dei Cadoris- P.te Outo-10-es út vissza a kempingig

Mivel olaszországi tartózkodásunk a végéhez közeledett és előttünk állt még a hazafelé vezető út, ezért úgy döntöttünk, hogy levezetés képen kis túrát fogunk teljesíteni. Az útvonal kiválasztása során természetesen azt vettük figyelembe, hogy melyik út visz a legmagasabbra.

A Cortina d'Ampezzo határában található Olimpia kempingtől indultunk el egy széles murvás kerékpárúton. Alig pár lépés után elkezdett cseperészni az eső, mire elértük az útelágazást, amely felfelé vezet a hágóhoz, az eső többször elállt majd újra esni kezdett. Mi, ennek ellenére megkezdtük a több száz méteres szintemelkedésünket a folyamatosan emelkedő, szerpentin szerű úton, amelyen több helyen pihenőpadok voltak elhelyezve. Ezekből egyet-egyet mi is igénybe vettünk.
Ezután elértük a P.so Posporcóra hágót, innentől kezdve lefelé vezetett az utunk. Tovább haladva megállapítottuk, hogy erről az oldalról sem lett volna könnyebb a hágót elérni. Az eső újult erővel esni kezdett, ezért felvettük vízálló cuccainkat, így még a nyakunkba zúduló jégeső sem vette el a további túrától a kedvünket.

A lefelé vezető úton a patak csodálatos zöld színében gyönyörködhettünk, a több méteres mélységbe letekintve. Aztán a nap csúcspontja következett, életünk első via ferrataja a Fanes völgy egyik vízeséséhez.

Az út beülők és egyéb szerkentyűk nélkül is járható. A kanyonba vezető úton a kifeszített drót könnyítette meg a tovább haladást. Ahogy egyre beljebb mentünk hatalmas dübörgés hallatszott, amely nem volt más, mint a vízesés. Óriási sebességgel zúdult le kb. 50 méteres magasságból a víz az alatta tátongó mélységbe. A vízesés mögé is bevezetett az út, ahová még mi is bemerészkedtünk de a túloldalra már nem mentünk. Igy is egyedülálló és újszerű érzés volt a dübörgő víztömeg mögül kitekinteni.

A kis kitérő után már igazán komolyan elkezdett villámlani, dörögni és esni az eső, ezért inkább csak lerohantunk a helyről. Jennybe próbáltunk lelket önteni, mert rettegett a villámlástól, de azért hősiesen végigcsinálta az utat. Eső után a várost körül ölelő hegyek olyan kontrasztossá váltak, mint eddig még sohasem.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a másnapi indulást előrehozzuk és egy gyors összepakolást követően este elindultunk hazafele. Csabi 3 Hell energiaital segítségével a tankolást leszámítva megállás nélkül levezette a hazáig vezető 952 km-t.
Gratula neki ezért!!!


A hely csodálatos, ezért tuti, hogy visszamegyünk még :-)