Mintegy év elejei bemelegítésként páran elmentünk a Bükkbe a lázbérci víztározóhoz mászkálni egy kicsit. Az idő nem volt túl barátságos az előrejelzések alapján, de amikor odaértünk szombat délelőtt az egész úton esetenként csepergő, majd néhol szakadó eső némiképp alábbhagyott, sőt el is állt. A túra nem nézett ki nehéznek.

Betonúton indultunk el, ami összekötette Dédestapolcsányt és Uppony községét. A dombokat még fedte némi hóréteg és az úton is csak a gépkocsik kerekei által kijárt sávban látszott az aszfalt, azért még mindíg tél volt. Jó kedélyűen haladtunk az utunkon, majd mikor elértük Upponyt akkor keresni kezdtük a kilátóhelyhez vezető turistaösvény jelét. Hamar meg is találtuk és megkezdtük az emelkedést. Boros Pisti ment elől, mint akit nem is lehetne megállítani. Mi csak utána kullogtunk és jó párszor megálltunk különböző okok miatt. Hol a ruha volt sok rajtunk, hol meg csak megálltunk kifújni magunkat.

Lévén, hogy a "szezon" elején voltunk, a tavaly év végi bejgli és a szilveszteri virsli még nem "tisztult" ki teljesen a szervezetünkből. Mindamellett jómagam össze-vissza csúszkáltam a talajon. Viszonylag hamar el is értük a túránk célját a kilátó pontot ahonnan a köd miatt jóformán csak egymást nézhettük meg. Csúcscsoki elfogyasztása után elindultunk lefelé. A lefelé vezető út is jó kedélyűre sikeredett, mert már nem csak én, hanem a táraság nagy része is csúszkált. Többször is talajt fogtunk.
Mikor visszaértünk a faluba úgy döntöttünk megnézzük a pincesort ahol "szöllőlét" árulnak szezonban.

Gyors kajálás után elindultunk vissza a betonúton a kocsik felé. Egyszer csak elértük az Upponyi szorost, ahol egy patak hömpölygött. Délelőtt még "száraz lábbal" át tudtunk kelni rajta, de most mintha nem lett volna ott az út. 5 óra alatt legalább 50 cm-t emelkedett a patak vízszintje, így elárasztotta közvetlen környezetét a patakon át a víztározóba igyekvő víz. Néztünk jobbra, majd balra de csak egy út tűnt járhatónak: az egyenesen előre. Így is tettünk. E döntésünk eredményeképen a nem megfelelően vízhatlanított lábbelink egy része elázott és a közel 0 fokos patakvíz betört a bakancsainkba, de tudtuk már nincsenek messze az autóink. Odáig már csak elbotorkálunk akárhogy is áztunk el. A túra végén elkapott bennünket egy kis eső, de akkor már látótávolságban voltak a kocsit. Járműveinket elérve nem maradt már más hátra minthogy átöltözzünk és elinduljunk hazafele persze végig esőben.