Az idejét se tudom, hogy mikor voltam teljesítménytúrán utoljára, de most vonzott a Cserhát, ahol még nem jártam. Túratársaim Bóka Csabi és Ildi már összeszokott párost alkottak az ilyen "futás az idővel" túrákon, ezért már az elején mondtam, hogy nyugodtan ott hagyhatnak, mert én kattintgatnék inkább.

Alsótoldról indultunk, hol a szalagokat, hol a kék jelzést követve. Első nekifutásra rögtön jó kis emelkedővel indultunk amíg el nem értük a Bükk-hegy nyergét az első ellenőrző pontot.

Innen szalagozást követve ereszkedtünk le a Bableves csárdáig, /ami egyébként kék túra bélyegző hely is/. Itt aszfaltúton haladtunk tovább, majd szerencsére hamarosan a jelzés letért az útról és elkezdtük újabb emelkedésünket a Tepke kilátóhoz (2. ellenőrzőpont). Itt a kilátás nulla volt, mert olyan ködös volt minden, de a pontőr nagyon barátságosan mutatta be a közeli tűzrakóhelyben lakó hat fős egércsaládot, akik közül mi is kilestük, ahogy az egyik kicsiny épp csemegézett az elhajított almacsutkából.

Itt én is gyorsan pótoltam az eddig elhasznált energiákat (villámgyorsan, mert társaim már menni készültek). Innen szép gerincúton haladtunk és érintettünk még két csúcsot a Purgát és a Macska-hegyet. Innen már nem volt sok szintemelkedés hátra, mert leereszkedtünk Garábra, ahol némi szörpöt kaptunk az ellenőrzőponton, aztán tovább robogtunk Hollókő felé sokáig aszfalton, majd Felsőtold után letértünk róla és egy legelőt kereszteztünk. Itt volt egy nemrég született kisboci, aki nem túl sok embert láthatott ezidáig, mert nagy érdeklődéssel követte minden lépésünket.

Aztán egyszer csak feltűnt a Hollókői vár csodás panorámája. Az út kanyargott, ezért néha eltűnt, de végül "életnagyságban" tornyosult előttünk. A vár előtt, a 4. ellenőrzőpontnál csokival kínáltak és onnan párszáz méterre volt a cél a faluban, ahová a csúszós köveken ereszkedtünk le. A célban két fiatalember gratulált és adta át a jelvényeket. Mivel az autónk Alsótoldon volt, ezért Csabi szemfülesen megkért egy párt, hogy segítsenek átjutni az autóig, addig mi Ildivel visszasétáltunk a várba és közben gyönyörködtünk a falu szebbnél szebb házacskáiban.

Komolyan mondom, hogy teljesen megértem, hogy miért is lett a falu a világörökség része, tényleg gyönyörű! A várba 600.-Ft volt a belépő és egészen kitűnően rendbe hozták, érdekes volt találgatni, hogy melyik kő lehet eredeti és melyiket építették hozzá a felújításkor. A napot a Muskátli étterembe tett látogatásunkkal zártuk, ahol én palóc levest és juhtúrós sztrapacskát ettem. Finom volt, mindenkinek ajánlani tudom!