Hosszú évek óta nagy álmom volt az, hogy London utcáin lépkedhessek, most kedvező alkalom adódott, amikor a nyugdíjas klub által szervezett útra mi is beneveztünk. Busszal utaztunk így út közben módunk nyílt sok más híres hely megtekintésére is. Az út nagyon hosszú volt, az első éjszakát Németország területén töltöttük egy Formula 1-es szállóban. A második napot már nem csak a buszon töltöttük, hanem végre Brüsszelben is barangolhattunk.

<

Brüsszel Belgium fővárosa, az EU és a NATO székhelye. A lakosok több nyelven is beszélnek, franciául, hollandul de természetesen találkozunk az angol és az arab nyelvvel is. Látogatásunkat a főtéren kezdtük (Grand Place), itt varázslatos barokk stílusú házakban gyönyörködhettünk sok száz más turistával együtt, azt mondják ez Európa egyik legszebb tere.

A főtér közelétől néhány utcácskára megkerestük Brüsszel jelképévé vált pisilő fiú szobrocskát a Manneken Pis-t. Sokaknak csalódást okozott a szobor mérete, mivel csak kb. 60 cm magas egy kisfiúhoz méltóan. A szoborhoz több legenda is fűződik, egyik szerint egy kisfiú elszökött otthonról is itt találták meg. Egy másik legenda szerint egy király fia volt a kisfiú akit magával vitt a harcba a király és mivel útban volt egy kosárban felkötötték a fára. Épp akkor kezdte el a dolgát végezni, amikor az ellenséges hadvezér arra járt.

Aztán van még olyan legenda is, hogy a kisfiú egy boszorkány házát pisilte le, aki megharagudott és kővé varázsolta őt. Hát ki-ki kiválaszthatja a számára megfelelő sztorit, az tény, hogy több ezer fotó készül a vígan pisilő fiúcskáról naponta. A belgák olykor-olykor fel is öltöztetik a szobrocskát hol mikulásnak, hol egyéb más figurának, a ruhácskákat jelenleg egy múzeumban lehet megnézni. Azért, hogy a fiú ne érezze olyan magányosnak magát az 1980-as évek végén készítettek egy pisilő kislány (Janeken Pis) szobrot is, amelyekről még az utikönyvek sem tesznek említést, az egyik zsákutca eldugott helyén lehet megtalálni őt.

A Szent Mihály katedrális volt a kezdete a vallási látogatásaink sorában, ebből aztán később még sokkal több részünk volt. A katedrálisban épp orgonázott valaki, nagyon érdekes hangzása volt. Brüsszeli látogatásunk utolsó állomása az Ízek utcája volt, ahol éttermek sorakoztak egymás után, azt utcán pedig kirakatban kínálták a tengerből halászott herkentyűket. Sajnos nem sikerült megnéznünk a csoki-múzeumot, mert hétfőnként zárva tart. Tovább buszoztunk és az éjszakát Franciaországban töltöttük.