Szombaton bringázni mentünk a Bükkbe. Reggel behajigáltuk a bicókat a kocsiba és uccu neki Miskolc felé vettük utunkat, hogy a Hermann Ottó emlékparktól nekivágjunk a napi feladat elvégzéshez. Az útvonal a kék bringaút alapján lett kiválasztva. Pár héttel ezelőtt már a Zemplénben is mentem 40 km-t változatosan emelkedő és lejtős, hol aszfaltos felületű úton hol erdei turistaúton, úgyhogy gondoltam nem fog gondot okozni ez a 40 km sem. Hát biza' értek meglepetések a nap folyamán.

Miután menetre kész állapotunkat felvettük megkezdtük a bringázást: Alsóhámor, Felsőhámor, Lillafüred. Na itt álljunk meg egy picit! Hangzott el először a nap folyamán. Sunyin egyfolytában emelkedő útszakaszról van szó. És igen is, nincs vízszintes ezen a részen! Ezen a napon volt egy bringás teljesítmény túra is ugyanitt úgyhogy elég sok bringással találkoztunk. Volt ott mindenfajta bringa: MTB, trekking, országúti, tandem, stb. Na, ezt a sok embert a Bánkúti-Ómassai útkereszteződésig láttuk csak, mert mi Ómassa felé mentünk Ők meg nem. Hát, mint mondjak? Ha a Miskolc-Lillafüred sunyi szakasz volt, akkor ez meg mocskos nehéz. Rajtunk és a helyi BKV-n kívül csak egy motoros közlekedett az úton, de ő is lefelé jött :-).

Ómassára beérve tovább haladtunk a kék bringa jelzésen és egy tisztességes emelkedő fogadott minket (na persze) ami a falu végéig ért. Innen egy határozott balra fordulással elkezdtünk Bánkútra emelkedni (már megint, vagy még mindig). Innentől legalább 6-7 km állandó emelkedésen keresztül vezetett az út a sípályákig. De mire odaértünk, hol tolva a bringákat, hol pedig ráülve hajtva pár száz méteren keresztül, már azt hittem, hogy a Tátrát járom. Magyarországon nincs is ekkora hegy, amire mi megyünk fel. A sípálya felvonója mellett (amikor már leejtős út várt ránk) 10 perc pihenőt tartottunk.

Ha valaki ott lett volna (rajtunk kívül) és meg merte volna kérdezni, hogy : "Csak nem nehéz volt az út?" akkor biztosan a hátába állítom a bringát, és felnégyelem, majd betakarom avarral. No, szóval innen már csak lefelé, (olyan jó ezt leírni, hogy megismétlem: LEFELÉ) vezetett utunk. Nagymezőt érintve majd balra fordulva haladtunk az aszfalton. Tök jó volt. Csak a féket kellett húzni. Itt egy rövid szakaszon ismét találkoztunk a teljesítménytúra néhány résztvevőjével. A Jávorkút és Lusta-völgy útkereszteződésben mi jobbra fordultunk a Lusta-völgy irányába.

Ettől fogva az út minősége eléggé ramaty volt de a teleszkópos villa sok egyenetlenséget felfogott. Ugye Margó (hi-hi)? Szépen ereszkedtünk lefelé és közben megállapítottuk, hogy erről sem lett volna könnyebb feljutni Bánkútra. Kb. 11-12 km-t csorogtunk folyamatosan. Pár cangással találkoztunk, akik tolták a vasat, nem túl boldog arccal. Lehet, ezért hívják Lusta-völgynek? :-)

Hamarosan elértük a Lillafüredet és Bükkszentkeresztet összekötő utat, amin lecsorogtunk Lillafüredre, majd még 2 km emelkedő után (mivel a kocsival Miskolc után a Massa múzeumnál álltunk meg szervízelés miatt) megérkeztünk a kocsihoz. Másodjára már nem is volt ez a kis szakasz olyan vészes. Összegzés képen nagyon egyszerűen elmondható a túra jellege: 20 km felfelé majd balra fordulsz és 20 km lefelé.