Ebben az évben is elérkezett az idő, hogy immáron XI. alkalommal megrendezésre kerüljön Magyarország legnagyobb tavának szervezett formában történő körbebicikli-zése a Balaton-kör. Részvételem az idei körrel már tavaly elhatározásra került amikor is Margó mesélte élményeit a több száz bringással együtt megtett sok-sok kilométer alatt. Az idei BK-ra "felkészülés" képen a Tisza tavat tekertük körbe 24 társunkkal. Nagyjából itt be is fejeződött az "alapozás-felkészülés-tréning-stb".

Pénteken lementünk a Balcsira, hogy a szombat hajnal 6:00 órai indulásra "kipihenten" tudjunk megjelenni. Ennek az lett az eredménye, hogy péntek este kb.11-kor feküdtünk le és másnap hajnal 4-kor keltünk is. A lényeg, hogy 5:30-ra beregisztrálva, bringát átvizsgálva menetre készen ott toporogtunk a rajtvonalnál. 3……2…….1 visszaszámlálás hangzott a speaker-től és a 0-át kimondva elindult a 2010. évi XI. Balaton-kör, kb. 900 fős mezőnye, akik a 206 km-t kívánták teljesíteni. Eltelt pár perc mire az utolsó bringás is felült a nyeregbe és tempót tudott fogni. Innentől kezdve, mint egy véget érni nem akaró kígyósor tekeregtünk hol a bringaúton, hol pedig a forgalomtól ideiglenesen lezárt főútvonalakon (az éppen ott veszteglő autósok, motorosok, buszosok nem kis bosszúságára). Ahogy teltek a kilométerek úgy nyúlt egyre hosszabbra a mezőny és kezdtek kiütközni az átlagsebességek közötti különbségek. Volt úgy, hogy senkit se láttunk a csapatból, majd később mégiscsak feltűntek páran, hol előttünk, hol pedig mögöttünk. A sor végét a szervezők kicsi ám annál lelkesebb csapata zárta akik maguk "előtt tolva" nem hagyták magára az utolsó bicajost sem.

A széthúzódott mezőny a pihenőknél és a vasúti átjáróknál szépen összegyűlt, de csak azért, hogy később ismét elnyúlhasson. Az első kiszállási pont Tihanynál volt, de nekünk eszünkbe se jutott balra fordulni (a kiskörösök útvonalára ami 85 Km volt !!), hanem leborítottunk jobbra. Én itt picit össze is ütköztem az előttem lévővel mert Ő persze balra fordult mindenféle jelzés nélkül az út jobb oldaláról. Tovább haladva kis idő múlva eljött a pillanat amitől féltem. Az izomgörcs. Rendszerint nálam ez 70 km megtétele után szokott jelentkezni, de most kaptam még plusz 20 km-t az élettől. Még szerencse, hogy készültem és Pöstényi Józsitól kapott magnézium ampullák közül egyet indulás előtt már megittam és ekkor jött el a pillanat, hogy a másikat is el kell fogyasztani. Mire lehetőséghez jutottam a magnézium ivására addigra a jobb belső combomból lement a görcs a jobb vádlimba, majd hirtelen megjelent a bal combomban is. Innentől kezdve amennyire csak tudtam tehermentesítettem a lábamat. Ez egy bicaj túrán elég nehéz :-). Emelkedők előtt komoly visszaváltásokkal próbáltam könnyíteni a tekerésen. A következő megállónál megettem, megittam mindent amiben magnézium, vagy "m" betűs összetétel volt, mert még előttünk állt Badacsony, ami nem egy kifejezett Hortobágyi szakasz. Még jó, hogy Margót és Emit meg nem ettem. Uncsi lett volna nélkülük az utolsó 100 km.

A következő rövidítés Révfülöpnél volt (150 km-s kör), de mi mentünk tovább. Keszthelyt elhagyva már "visszafordultunk" és a déli parton tekertünk. A településeken, melyeken áthaladtunk az emberek kint álltak az utcákon és biztatták a bringásokat, és jópofa megjegyzéseket kiabáltak be, ami akkor nem biztos, hogy építő jelegű kritikával szolgált. És ekkor előttünk állt Fonyód. Az a fránya Fonyód, melynek olyan nyílegyenes utcái vannak, hogy több kilométerre is ellát az ember, és amikor nem látsz bicajost előtted, akkor elpattan valami odabent. De nem adtuk fel. Csak tekertünk, tekertünk. Egyszer aztán kénytelek voltunk egy "nem tervezett" de lelkileg annál hasznosabb megállót beiktatni, nem törődve azzal, hogy hányan előznek meg minket vagy, hogy mennyire maradunk le a csapattól. Gondoltuk egyszer csak hazaérünk majd. Kis kajálás után visszatápászkodtunk a nyeregbe és tapostuk a pedálokat tovább. Időközben szépen besötétedett és előkerültek a lámpák és a reggel levetett pulcsik is. Azt a látványt, amikor több száz piros villogó össze-vissza villog a sötétben egy keskeny úton mindenkinek látni kéne. Hihetetlen élmény.

Ahogy egyre csak közeledtünk a célhoz, amit fogalmunk se volt, hogy milyen messze volt, mert ahány távolságmérésre alkalmas eszköz volt körülöttünk annyiféle eredmény volt (erről kicsit később). Szóval egyre többször kérdezgettük egymást, hogy mennyi van még hátra? Még 6…….5…….4……….még 3 km válaszolgattuk. Majd egyszer csak egy hosszú kivilágított egyenesben egy rendezőtől is megkérdeztük és ennyit mondott: úgy 400 méter! Ezek a szavak ilyen egymás utánban máskor semmit nem jelentenek vagy keveset, de akkor…..ott ………….mindent jelentettek. Az út végét, nincs több kilométer amit meg kell tenni, véglegesen le lehet szállni a keróról és 199,6 km és 13 órai folyamatos tekerés után végre egy nagy pihi lesz és ezért semmi mást nem hallott volna szívesebben az ember. Így 21:36-kor mi is: Margó Emi és Én áthaladtunk azon a képzeletbeli célvonalon mely felett kifeszített célszalagot mellkasunkkal szakítottunk el miközben a magasba feltett kezünkkel jeleztük mindenki és persze magunk számára is, hogy megcsináltuk.

De már tervezem is a következő Balaton körömet, amit teljesíteni fogok. Íme:


Írni sok mindent lehet, de a számok lehetnek adatok, melyek ridegen érzelmektől mentesen tárják elénk a tényeket. Szóval az általunk teljesített XI. Balaton-kör a számok tükrében így néz ki:

Távolság:

206 km (rendezői mérés)

200 km GPS-el mérve

197 km a rögzített nyomvonal

211 km saját bringa órám szerint

236 km Margó órája szerint

Kaja-pia bevitel:

2 liter Barackos Cappy

600 ml Bomba energia ital

0,5 liter sportital

0,5 liter víz

1,5 liter Olimpos Graphefriut lé

2 szendvics

3 db energia zselé és sok-sok csoki

Kaja-pia kieresztés: :-)

Szöveg: Csabi