Prológus:
Mint majdnem mindenki, gyerekként én is nyaraltam párszor a Balatonnál a nyári szünetben. De értékelni és csodálni csak így kicsit idősebb fejjel kezdtem. Ám nem a nyári, a hőségtől a vízpartra menekülő emberektől roskadozó strandokat kedvelem, hanem az őszi, csendes, nyugodt partokat. A Balaton ilyenkor számomra csodálatos táj. Többször töltöttem itt őszi hosszú hétvégét különböző településeken és mindig előszeretettel kerékpároztunk a nemrégiben elkészült bicikliúton. Ekkor fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy egyszer körbe kellene tekerni a Balatont. Idén többször is mondogattam ezt Margóéknak és vevők voltak rá. Kitűztünk egy október eleji hétvégét és a kérésemre egy úgymond lájtosabb 4 napos kirándulást. Mert hogy Balaton kerülni egy nap alatt is lehet, csak elég jó erőben kell hozzá lenni.
Elkezdődött a szervezés, az útvonal kialakítása, szállások lefoglalása. Én kezdetben azzal voltam magamban elfoglalva, hogy a saját kerékpárom - nem rendelkezvén kocsival - hogy kerül el a mostani lakásomba és vajon onnan hogy jut le majd a Balatonhoz. Aztán gondoltam egyet, valahogy be akartam magamnak bizonyítani, hogy igenis meg tudom csinálni ezt egyedül is, és a kitűzött hétvége előtti vasárnapon, szép napsütésben gyönyörű kerékpáros kirándulást szerveztem magamnak Vácról Dunakeszire, onnan vonattal Bp-re, haza. Az indulás előtti 3 nap nagy rohangálással telt, hogy munka után minden, feltétlenül szükséges kerékpáros holmit (pl. táska, pumpa stb.) beszerezzek. És eljött a nap, reggel munkába indulás előtt összekészítettem a bringát, hogy ha a nap végén hazaérkezek, akkor azonnal tudjak indulni a vonathoz, melyen 3 debreceni ismerős, levélben megismert és még nem ismerős lány várt már rám.

A vonaton azzal voltunk elfoglalva, hogy Margó szülinapjára előkészítsük a meglepetéseket. A táskámban ugyanis már ott lapultak a különböző képeslapok, és a tortának szánt keksz és nutella. Az útról csak egy érdekes pillanatot emelnék ki, amikor is Velence mellett elhaladva valamelyikőnk felkiáltott, hogy ott a Balaton! Szóval nagyon jó hangulatban érkeztünk meg Siófokra, ahol Margóékkal találkoztunk, akik ketten kocsival érkeztek. Azt hiszem, mondhatom, hogy hatan egy fél nap alatt olyan jól összebarátkoztunk, hogy másnaptól már úgy kerekeztünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást.

Az útvonal kiinduló és végcélpontja, mondhatni alfája és omegája Siófok volt.

Első nap Balatonfüredig vezetett a táv. A balatonaligai kisebb emelkedőtől eltekintve egész tűrhetően síkon vezetett az út, legalább is így visszaemlékezve. Két kisebb megállót iktattunk be, az egyiket Balatonakarattyán, ahol a csárdában ebédeltünk, a másodikat Balatonfűzfőn a strandon, ahol ugyan eléggé fújt a szél, viszont gyönyörűen sütött a nap és jó volt megpihenni kicsit. Balatonkenese előtt Böbe beszerkesztett a videofelvételbe egy csalánbokrot bal kézről és lábról, mivel menet közben próbált bennünket rögzíteni, csak éppen nem kalkulált az éppen szabadlábon lévő négylábúnk, Jenny helyváltoztatási gyorsaságával. Aztán Balatonkenesén hiába próbáltuk megtalálni a balatonakarattyai híres nagy fát. Végül Csopakon megnéztük az Árpád-kori templomromot.

Második nap:
Pénteken reggel korán indultunk, hogy ne érkezzünk olyan nagyon soká majd Szigligetre, a következő szálláshelyünkre. Aztán persze olyan csodálatos volt a reggeli, füredi Tagore-sétány, hogy ott fotózkodni kellett, nem kevés ideig. Egy nagyobb megállót terveztünk be erre a napra, mégpedig Tihanyban. A gejzírköveket a Belső-tótól gyalog kerestük fel. Az apátság is megért egy-két misét. Míg a többiek bent voltak a templomban, Maresszel vigyáztunk a biciklikre. Közben SMS-ben hálát rebegtem a talpmasszőr-ismerősömnek, hogy kölcsönadta a biciklis nadrágját, amivel hátsómat némiképpen sikerült megvédenem a "megrázkódtatásoktól". Válaszként 5 jóképű biciklis fiút kívánt nekünk sms-ben aznapra.

A nap hátralévő részében szinte folyamatosan kellett tekernünk, hogy időben érkezzünk, egyedül csak Révfülöpön álltunk meg egy kis uzsonnázásra a helyi lángososnál. Ezen a borongós őszi péntek délutánon nem volt nagy forgalom arrafelé, ám miután megrendelte ki-ki a saját sima, fokhagymás és sajtos-tejfölös lángosát, megérkezett két biciklis fiatalember a helyszínre. Ekkor mondtam el a többieknek, hogy a masszőröm 5 fickót kívánt nekünk mára, tehát még 3-nak érkeznie kell. Még ki sem mondtam, amikor megérkezett hozzájuk három srác. A szomszéd asztalhoz ültek le, szemmel láthatóan ők is biciklis pihenőt tartottak, söröztek. A mi asztalunknál a folyamatos vigyorgás kezdődött el a megjósoltak miatt. Ki-ki - itt természetesen csak és kizárólag a szinglikre gondolok - már szemmel választott is magának közülük.

A srácok Badacsonyba tartottak. Előttünk kb. 5 perccel indultak el a lángosostól, de mint kiderült csak a partra mentek le, ezért mi eléjük kerültünk. Pontosan már nehéz felidézni az eseményeket, de valahogy úgy volt, hogy ezért akkor nekünk bele kellett húznunk, hogy tarthassuk velük a tempót. Aznap ez már a sokadik kilométerünk volt, ráadásul a terep is hullámzott rendesen, és a sok le-föl le-föltől bennem az erő már éppen csak pislákolt. Persze ezek az élmények felvillanyozzák a magamfajta nőszemélyt, így mindent beleadva tekertem a többiekkel. Mivel a srácok másik útvonalon haladtak, ezért meglepődtünk, amikor egy ponton visszaelőztek bennünket és összetalálkoztunk velük újra. Ám hogy újra távolodni kezdtek tőlünk, én finoman megkérdeztem a csajokat, hogy akkor most már lassíthatok, ugye, amin ők nagyot nevettek.
Szigligeten rövid időre beugrottunk egy boros pincébe, ahol Maresz megtanította énekelni a házigazda hölgyeményt. Szállásunkra érkezvén a lábaimat már úgy éreztem, hogy mozdítani sem bírom, az emeletről sem bírtam volna lemenni még egyszer. Eddigre nem volt kétséges, hogy én vagyok a gyenge láncszem a csapatban, nem tartottam a többiekkel az éjszakai fürdőzésre, örültem, hogy nem kell mozgatnom a lábamat.

Harmadik nap:
Másnap reggel Margó reggeli kutyasétáltatása alatt előkészítettük a kis szülinapi ajándékainkat, megterítettünk a villásreggelihez, lufit fújtunk, szobát díszítettünk. Nagyon vártuk a reakcióját a meglepetéseinkre, és úgy láttuk, hogy jó indulást szereztünk neki aznapra. Első ajándékunk az Afrika múzeum megtekintése volt. Vonyarcvashegy és Keszthely között összetalálkoztunk egy diáktársasággal, akiket sikerült leköröznünk egy számomra eléggé izmos tekeréssel, amit akkor egész jól bírtam. Szegény Margó meg azt hitte, hogy a biciklijére erősített lufik miatt nem bírja velünk tartani a tempót, és nem értette, hogy miért nem várjuk be őt, az ünnepeltet. Akkor még nem tudta, hogy mi azért siettünk előre, hogy egy cukrászdát keressünk. Ám mivel utolért bennünket, ezt az ötletet elvetettük és Ildi rendelt egy tortát az esti szállásunkra Balatonboglárra. Keszthelyen megebédeltünk a főutcai pékségben, majd rövid sétát tettünk a kastély parkjában. Aznap várt ránk a legtöbb kilométer, ám mivel síkon bicikliztünk, ezért kicsit könnyebben ment a tekerés. Ehhez persze lehet, hogy a Böbe féle energiaszirupnak is volt valami köze. Kora délután újra felbukkant az 5 fiatalember az életünkben. Keszthely után nem sokkal, igaz hogy csak rövid ideig, újra találkoztunk velük, amikor megint megelőztek bennünket. Nagyra értékeltük, hogy köszöntek nekünk, amit mi is viszonoztunk. Rövid ismerkedésünk velük viszont minden boszorkányság ellenére ezen a ponton véget ért.

Ezt követően Fonyód környékén tartottunk a parton egy kis pihenőt, ahol ledobáltuk a cipőinket és combközépig besétáltunk a Balatonba egy utolsó mártózásra. Margónak ezen a napon óránként próbáltunk meglepetéseket szerezni, de ez az ötletünk a túlbuzgóságunk miatt nem egészen úgy sült el, ahogy terveztük. Ám szerencsére, a nap végén, egy még számunkra sem ismert meglepetés várt rá Balatonbogláron, ami minden addigi próbálkozásunkat überelt. Élete párja, Csabi születésnapi meglepetése az volt számára, hogy utána jött, így a megrendelt nagyon finom tortát már nem hatan, hanem heten fogyasztottuk el. Jut eszembe, Jennyről se feledkezzünk meg, aki szintén kapott a tortából, na meg persze minden kajából, amit bárhol bármikor fogyasztottunk. Köszönet a tortáért, valamint a kedves fogadtatásért a szállásadónknak.

Negyedik nap:
Vasárnapra már csak rövid távot, alig 40 km-t terveztünk, de akkor még nem tudtuk, hogy Böbe kerékpárja defektes lesz, amitől Böbe kicsit besokall. A sors viszont úgy akarta, hogy ezen a napon már velünk legyen egy pasi is, aki zokszó nélkül belsőt cserélt a biciklin, Böbét pedig a hat lánynak közös erővel sikerült kibékítenie önmagával. Így a napsütésben jókedvűen kerekeztünk be Siófokra, végállomásunkra. Innen, túránk végén már csak egy vonatozás várt ránk. Sok élménnyel gazdagodva értünk haza erről a vidám kirándulásról. A Balatont pedig őszi pihenőjében otthagytuk a Balaton-parton, hogy talán jövő ősszel újra visszatérjünk egy ellenkező irányú újabb Balaton-kerülő biciklitúrára.

Emi a csapat ügyeletes hajnali kelője így emlékszik vissza:
A balatoni biciklitúrának minden percét élveztem és köszönöm nektek, ezt a fantasztikus élményt, amit veletek élhettem át. A hajnali ébredés miatt remélem senki nem neheztel rám, de számomra nagyon fontosak ezek a reggeli pillanatok. Minden nap, amikor ránézek az asztalon lévő levendulacsokorra újabb és újabb emlékek idéződnek fel benne és olyan jó érzés, hogy átélhetem megint azokat a csodálatos napokat. A sok nevetést és vidámságot, a küzdelmes perceket a felszabadult száguldást és azt a sok pozitív energiát, ami szerintem az egész túrát végigkísérte. Gratulálok mindenkinek aki velem együtt végigcsinálta /Jennynek is/ és remélem, hogy lesz még részünk együtt hasonlóban.